Mákos-Diós

A Mákos-Diós elindított egy teljesen új tematikus felületet, "Kakaós csiga blog" néven, ami semmi mással nem foglalkozik, csak a kakaós csigával, vagy más néven, a kakaós tekerccsel!

Ennek a felületnek nem az a célja, hogy recepteket gyűjtsön és osszon meg, hanem az, hogy személyesen meglátogassunk pékségeket, cukrászdákat, ahol veszünk egy-egy kakaós csigát, leteszteljük és megosszuk a tapasztalatokat.

Terveink szerint ezek a tapasztalatok hamarosan egyfajta tudásbázissá állnak össze, amelyek segítségével minden kakaós csigát kedvelő örömmel fog új helyeket meglátogatni és kipróbálni.

Egy kakaós csiga egy bejegyzés. Lelőhely, képek, tapasztalatok.

Ráadásként, minden csigát meg is fordítunk, hogy lássuk a „hátsóbejáratot” is.

Várjuk a minden kedves érdeklődő, kakaós csigával kapcsolatos történeteit, javaslatait „lelőhelyeit”! Amint lehetséges, mindenhova elmegyünk, vásárolunk, és tesztelünk.

Itt található a mindenkori legjobb kakaós csigáról szóló bejegyzés.

Itt található az aktuális kakaós csiga ranglista, amit termeszétesen, minden új tesztelés után módisítani fogunk.

Ha tetszik a kakaós csiga blog törekvése, oszd meg, hogy minél több kommentet és kipróbálási tippet kapjunk, ezzel közreműködve, a kakaós csiga „tudásbázis” létrehozásában!

Azon gondolkoztam, hogy a választások napján, pláne borús időben mivel lenne érdemes eltölteni a voksolást követő időt? Vasárnap lévén a főzés volt az elsődleges gondolat, majd rögtön az ebéd utáni alvás következett. Pályázó volt még a biciklizés, egy könnyed séta, vagy egy könnyed fröccsözés a szomszédokkal, de a győztes, a Fóti Kézműves Sörfőzde söreinek ízlelgetése lett egy kis főzéssel kiegészítve.

Akár azt is kijelenthetném, hogy a választások napja a tökéletes időpont, egy jó kis házi sörkóstolásra, ha lenne összefüggés a választások, és a gasztronómia ezen ága között. Viszont mivel szerencsére nincs, így csak annyit állapítottam meg, hogy kiváló program volt főzés közben és után Gyenge Zsolt söreit kóstolgatni, hörpölgetni.

Sörapu büszkesége a Fóti Kézműves Sörfőzde. Néhány héttel ezelőtti bejegyzésemben „Új európai „sörtengely”? München, Prága, Fót. Sörapu a nemzetközi sörtérképen” címmel, már bemutattam a Bigfoot sörfőzdét is (amely írásomat az Index2 leközölte), aminek a söreivel nagyon elégedett voltam, de lássuk be, az ismertségük még közel sem olyan nagy, mint a Fóti Sörfőzde söreié. Ezek a sörök most már olyan meghatározóak a hazai sörkultúrában, hogy nem lehet, és nem is szabad megkerülni őket.

Ahogy az első posztomban is írtam, az, hogy kinek, melyik ízvilág jön be, teljesen ízlés kérdése, amit még befolyásolhat az étkezés és a „szomjúságfaktor” is. Továbbra sem tartom helyesnek, hogy elemezgessem, és például keressem az étcsokoládé, vagy valamelyik gabona, esetleg gyümölcs aromáját a sörök ízlelése közben. Láttam olyan blog bejegyzést (teljesen véletlenül, röviddel az én írásomat követően), ahol a 2222 sört vették górcső alá, és a végére megállapították, hogy 10-es skálán ez a sör csak valamennyi, ezért, meg ezért. Én inkább a minőséget, a teljesítményt és a bele fektetett munkát, odaadást díjazom. Teljesen egyértelmű, hogy ezek a sörök, mind kivétel nélkül, nagy szakértelemmel és elkötelezettséggel készültek. A piac, meg majd eldönti, sőt Fót esetében, már el is döntötte ezen a söröknek a sorsát.

Az én metódusom az volt, hogy közvetlenül a főzés előtt megittam a behűtött Fóti Pilst. Nagyon jól esett, de meg kellett állapítanom, hogy nekem csapolva még jobban ízlik.

Maga az étel nem klasszikus sörkorcsolya volt. Sült, hízott kacsamájat sütöttem zsírjában, amit pirított fonott kalácson tálaltam egy kis kajszibarack „lekvárral”.

Ehhez az ételhez kiválóan ment volna a Hammurapi +21, ami egy pasztörizálatlan félbarna sör, de sajnos egy korábbi kóstolás „záróakkordja” volt.

Ellenben nagyon ízletes és a vártnál sokkal kellemesebb élményt nyújtott a Narancsos-mézes Gyömbérsör, ami pasztőrözött, félbarna láger, enyhe komlózással, mézzel, narancshéjjal és valódi gyömbérrel.

Semmiképp sem szabad említés nélkül hagyni a Keserű Méz, Winternacht párost. Ezekről a sörökről már minden megírtak, amit csak lehet. Annyival egészítem ki, hogy a Winernachtot a Keserű Méz téli fűszerezésű változatának tartják és limited edition. Kimondottan a téli időszakra készített, szűretlen félbarna láger.

Megkóstolva tökéletesen méltó volt a híréhez. Várjuk a „spring edition”-t is!

Végezetül, még lekóstoltam a Barcagi Dupla Bak nevű, különleges eljárással készült barna sört is.

Számomra ez a tétel volt a legkevésbé kedvemre való, de valószínűleg jelentős szerepet játszhatott az is, hogy az utolsó volt a sorban és ezért, természetesen már nem volt meg az az „előnye”, hogy nagyon kívánok egy sört. Egy kicsit emlékeztetett az Írek nagy kedvencére, amit szerte a világon még nagyon sokan szeretnek.

Végül egy kis érdekességként, a sörökhöz használt maláta minták.

Összefoglalva, ismételten megállapítom, hogy számomra létrejött a München, Prága, Fót „sörtengely”.

Ezek a sörök, abszolút nemzetközi színvonalúak, amik méltó részei lehetnek egy különleges kóstolónak és méltó részei lehetnének egy magyarországi gasztronómiai „csomagnak” is.

A Mákos-Diós mindenkit arra bíztat, hogy kóstolja meg ezeket a fantasztikus söröket. Különös tekintettel a Hammurapi +21-re és a Narancsos-mézes Gyömbérsörre, amik a kedvenceink lettek.

Rengeteg Mercedes taxi a Kempinski Hotel Corvinus előtt. Jól öltözött üzletemberek, elegáns hölgyek mindenütt. Magyar szót alig hallani, dominál az angol. Abban a pillanatban, amint beléptem az ajtón, mintha a határt léptem volna át.

A légkör teljesen más volt, mint az előző két alkalommal. A Luxury Edition első bejegyzésének választott Four Seasons Gresham Palace Budapest a steril, szinte elérhetetlen luxus érzetét keltette. A másodiknak választott Restaurante La Plaza az Iberostar Grand Hotel Budapestben, tökéletesen hozta a „madridi stílust”, közvetlen, barátságos, hívogató, míg a Kempinski azt a fajtát, ami, nagyon dominál, mégis az elérhetőség illúzióját nyújtja.

A Kempinski két étteremmel áll a vendégei rendelkezésére. A Nobu és az ÉS bisztró közül az ÉS-t választottam. Bevallom még soha nem is hallottam róla. Az is meglepett, hogy a Kempinskiben bisztró van.

Az ÉS kínálatát böngészve fedeztem fel, hogy itt is van lehetőség „Power Lunch” kérésére. Ez a kifejezés kellemes érzéseket ébreszt bennem a Gresham óta, így természetes volt, hogy ezt választottam. Két fogás ára 5.980.- Ft + 12% szervízdíj. Üzleti ebéd, ami két fogást tartalmaz, egy üdítőt ÉS egy kávét vagy teát, továbbá ingyen parkolást a Kempinski mélygarázsában.

Próbálok hasonlóan választani (az esélyegyenlőség jegyében). Az elején, ha lehet, legyen egy limonádé, és a végén egy desszert, akkor is, ha nem része a sornak.

Italnak egy bodzás limonádét kértem, ami abszolút felvette a versenyt az korábbiakkal, még akkor is, ha azok szinte megközelíthetetlenek. A Greshamben uborkás bazsalikomos volt és imádtam, míg a La Plazaban hagyományos és azóta is a kategória legjobbja.

Kezdő fogás: Nyúlragú leves tavaszi fűszerekkel

Főfogás: Király makréla sütőtökkel és paprikával, zöldcitromos- kapros- chilis salsa szósszal

Édesség (a menün felül): „Mohr im Hemd” csokoládé desszert vanília fagylalttal

A rendelést követően azonnal kaptam egy kis cipót negyedbe vágva, melegen és egy kis vajat.

Friss, puha, finom, teljes kiőrlésű lisztből készült.

Nyúlragú leves tavaszi fűszerekkel.

Külön hozták ki a nyúlhúst és a zöldségeket,

majd, utána öntötték ré a forró levest.

Fantasztikus ízek keveredtek a számban és nagyon-nagyon ízlett. Érdekes volt, hogy a leves tejszínes volt. Remekül passzolt a nyúlhoz. A vártnál sokkal nagyobb adag.

Király makréla sütőtökkel és paprikával, zöldcitromos- kapros- chilis salsa szósszal.

Kiválóan elkészített hal, kissé sok salsa szósz. A sütőtök nyersen, vagy csak enyhén előhőkezelten volt meggrillezve, így számomra egy kissé keményre sikeredett. Kiemelkedő összhatás és ismét a vártnál nagyobb adag.

„Mohr im Hemd” csokoládé desszert vanília fagylalttal.

A Mór inge. Bár ilyen formájú Mórt nehezen tudok csak elképzelni, de ezt a tipikus bécsi édességet nagyon megérte még kirendelni (+ 1.460.- Ft + 12% szerviz). Úgy is, hogy a vártnál sokkal nagyobb fogásokkal, teljesen elteltem. A tészta langyos volt, ami az előnyére szolgált.

A Kempinski meglepett. Bisztrót nyitni egy luxus szállodában bátor ötlet, de úgy látom, megérte a kockázatot. Üzembiztos nemzetközi konyhával, a luxus szállodákra jellemző magas színvonalú környezettel és kiszolgálással várják a hazánkba látogató külföldieket, és szerencsére nem titkolt célként a hazai vendégeket is!

Remek koncepció, amihez csak gratulálni lehet. A Mákos-Diós bátran ajánlja az ÉS bisztrót mindenkinek.

A sorrend három kóstolást követően:

   1. Gresham Restaurant

   2. Kempinski ÉS bisztró

   3. Restaurante La plaza

Végül. Egy táblán magnum palackozású (1,5 literes) borokat ajánlottak, aminek az alján a következő állt:

Ezt a menüt biztosan Ő is ajánlaná!

Mi van a képen?

Vannak olyan pillanatok, amikor a művészet és a gasztronómia találkozik. Így van ezen a képen is. Ha nem tudnám, hogy egy étteremben készült, azt is gondolhatnám, hogy egy művészeti galéria dekorációját látom, vagy egy rendezvény díszletét, esetleg egy meghívó borítóját. Nagyon letisztult az egész. Fehér alapon egy sötét és négy színes folt.

A mai felgyorsult, változásokkal teli világunkban az egyes szakterületek elhivatott képviselői, folyamatosan képzik magukat, fejlődnek, alkalmazkodnak az új trendekhez. Így van ez a séfekkel is, akik napjainkban sokszor művészek is.

Ma már nem csak finom ételeket készítenek, hanem művész kreációkat, amiket sokszor nincs kedvünk megkezdeni, csak nézzük és csodáljuk. Így jártam ezzel a fogással is.

Természetesen ahhoz, hogy az élet ilyen apró örömeit megéljük, megfelelő lelkiállapotban kell lennünk. Viszont akkor, amikor már valami apró részlet felkeltette a figyelmünket, elkezdjük megfigyelni, majd értékelni. Sőt. Megbecsülni.

Szerencsére, a mai Magyarországon egyre több olyan művészi beállítottságú egyéniség van, akik ezekre az apró részletekre időt és energiát fordítanak és ennek eredményeként, sokszor csodálatos alkotásokat produkálnak. A fenti alkotás is ilyen. Szerencsére egész sok olyan egyéniség is van, akik ezeket értékelik.

Tisztában vagyok vele, hogy ez teljesen szubjektív, de fel kell vállalni, hogy feszegessük a határainkat és ezáltal egyre nyitottabbá váljunk.

A művészi alkotás egy desszert. Egész pontosan egy sztracsatella mousse. Egy ebéd menü utolsó fogása.

Ezért a desszertért elismerés illeti Fülepi Kálmánt és csapatát, a NU bisztróban, ahol egy hétköznapi ebéd menü részeként is ilyen csodálatos desszertet szolgáltak fel! Művészi szinten.

A fenti fogás tökéletesen szimbolizálja a művészet és a gasztronómia elválaszthatatlan kapcsolatát, ezzel dupla élményt nyújtva mindazoknak, akiknek a megfelelő lelkiállapotban volt alkalmuk megkóstolni.

A Mákos-Diós mindenkinek ajánlja a Fülepi „stáb” művészetének kipróbálását, mert ez a stáb egy ínyenc külföldi turista igényeit is, művészi szinten képes teljesíteni.

Minden egy hűvös februári estén kezdődött. Egy munkatársammal elmentünk sörözni. Pontosabban akkor még azt gondoltuk, hogy a találkozási ponttól egyszerűen elsétálunk az általunk kinézett söröző-étterembe, de nem így lett. Séta közben találtunk egy kis sörözőt és jött az ötlet, hogy nézzünk be. Az egész kb. akkora lehetett, mint egy nagyszoba, pulttal, mosdóval, mindennel, két vendéggel és a pultos lánnyal, maximum 20 négyzetméteren. Megkérdeztük, hogy milyen csapolt sör van, amire azt a választ kaptuk, hogy Fóti Pils. Nagyon meghökkentem az elnevezésen és a készítője ambícióján, sőt kissé még mulatságosnak is találtam. Rögtön elképzeltem, akkor még viccesen, az új európai „sörtengelyt” München, Prága, Fót.

Ezt az érzést már két perc múlva bántam, most meg egyenesen szégyellem. Kértünk két Fóti Pilst és olyan jó volt, hogy csak azért nem maradt tátva a szám, mert kifolyt volna belőle a csodásan finom nedű.

A kitöltött sör, csapolt Fóti Pils   

A héten találkoztam a sör készítőjével, Gyenge Zsolttal, vagy, ahogy többen is ismerik, Sörapuval. Azonnal megállapítottam, hogy Sörapu olyan sörben, mint Rimóczi a grillázsban. Elkötelezettség, hozzáértés, szorgalom, pozitív kisugárzás. Pontosan az ilyen eltökélt gasztronómiai szereplőket keresi a Mákos-Diós és pontosan az ilyen eltökélt, nagyszerű embereket kellene harmadosztályú celebek helyett a széles rétegekkel megismertetni.

Megmutatta a Fóti Kézműves Sörfőzdét (egyszerre maximum 4 üveget tudnak palackozni).

Beszélt arról, hogy mekkora siker lett a Keserű Méz (mert bizony ez is Sörapu söre) téli változata, a Winternacht, milyen volt sörfőzdéket építeni korábban (mert a hazai kis sörfőzdék jelentős részét Ő építette), hogy nem akar kapacitást növelni és első a minőség. Kiderült, hogy külföldről is kap megrendeléseket, és az Onyx, Michelin csillagos étterem is az Ő sörét kínálja.

A fentieken kívül beszélgettünk a Bigfoot Sörfőzdéről, ami 2013-ban indult. Alapvetően felsőerjesztésű technológia alkalmazásával, angol és amerikai receptek felhasználásával készítenek olyan kézműves söröket, amelyek igazodnak az értékes hazai hagyományokhoz és a nemzetközi irányvonalhoz.

„Messzebbre juthatsz egy kedves szóval és a Négykettessel a kezedben, mint egy kedves szóval”

(Branda Gyula)

A kitöltött sör a 2222 (felsőerjesztésű szűretlen Ipa sör)   

A sörfőzde zászlóshajója a 2222, tehát a Négykettes, amelynek a címkéjén található a fenti idézet, ami egy felsőerjesztésű szűretlen Ipa sör (India Pale Ale) és biztosra veszem, hogy a kezembe egy ilyen nagyszerű sörrel, messzebbre jutok, mint nélküle.

A kitöltött sör az Alcatraz (felőserjesztésű barna porter ale)  

Egy hírhedt sör szakértővel végigkóstoltam a Bigfoot söreit. Először arra gondoltam, hogy leírom a színét, zamatát, tisztaságát, de rá kellett jönnöm, hogy nem fog menni. Elsősorban azért, mert, hogy melyik mennyire ízlik, az ízlés és étkezés kérdése (lehet, hogy mi nagyon zamatosnak találjuk, míg más pont kerüli ezt a zamatot). Másodsorban pedig azért, mert az egész olyan volt, mint egy aszú-, vagy mint egy libamájkóstoló. Elképesztően magas minőségi színvonal, és elképesztő zamatgazdagság.

A kitöltött sör a Brande Ale (felsőerjesztésű szürt világos Ale sör)  

Mindegyik fantasztikusan ízletes volt. Bővebben a „Felsőerjesztésű sörök kompromisszumok nélkül” címre kattintva lehet találni.

Ki kell még emelnem a sörök címkéit, amik, mind az amerikai szesztilalom idejéből nyerték az ihletet. Egyszerűen zseniális.

A Fóti Kézműves Sörfőzde söreiről kénytelen vagyok egy másik alkalommal írni, mert olyan meghatározóak a hazai sörkultúrában, hogy megérdemelnek egy külön posztot. Ebben a bejegyzésben kicsit megvizsgáljuk a „kézműves sör” kifejezés hátterét is. Biztosan kimagasló minőségű az, ami kézműves?

Sörapu olyan magasra tette nemzetközi színvonalon is a szakmai lécet, hogy bár mennyiségileg nem, de minőségileg biztos a München, Prága, Fót „tengely”

Végül. Jön az utánpótlás. Minőségellenőrzésen Sörapunál a Bercsényi Miklós Élelmiszeripari Szakképző Iskola két söre.

Be kell ismernem, hogy én is azt a „tábort” erősítem, akik szeretik a finoman elkésztett disznóságokat, pláne egy kis sörrel. Azt gondoljuk itthon Magyarországon, hogy a hurka, kolbász, csülök típusú ételekkel kapcsolatos gasztronómia kultúránk milyen magas színvonalú és egyikei vagyunk ebben a kategóriában a legjobbaknak. Amikor hirtelen megkérdeztem a környezetemben lévőket, gyakorlatilag senki sem tudott egyetlen olyan vendéglátóhelyet sem mondani, ahol ilyesmire vannak specializálódva. Persze van néhány jó hentes, ahol friss disznóságokat sütögetnek, és néhány jó étterem, akik hozzá mernek nyúlni a szokatlanabb részekhez is, de pont senki nem tudott semmi konkrétat mondani. Ráadásul sajnos a hazai éttermekben a sült kolbászt valamiért kerülik. Mintha nem lenne étterembe való, pedig biztos vagyok benne, hogy sokan rendelnék.

Ezzel szemben, valamiért mindig úgy alakul, hogy amikor Ausztriába, vagy Németországba megyek, alig várom, hogy sült kolbászt, vagy csülköt egyek egy jó kis sörrel. A múlt héten is így volt. Ausztriában, Linzben jártam többedmagammal és már az indulás előtt arra gondoltam, milyen jó lesz egy finom csülköt, esetleg egy bécsi szeletet enni. A fentiekkel párhuzamosan megbeszéltem egy barátommal, hogy elmegyünk sörözni az ausztriai látogatást követő héten és adta magát, hogy összehasonlítok egy ausztriai sörös vacsorát egy magyarral.

Az egyik „versenyző” belső tere,

És a másik versenyző belső tere

Mind a két helyen meleg vendégszeretettel fogadtak és a maga módján mind a két hely kiemelkedő volt, de azért az egyik sokkal mélyebb nyomot hagyott bennem. Az, amelyik egy kis hegyi fogadóra emlékeztetett.

Az alábbi sorral a jobbat mutatom be.

Két korsó pils típusú sör

Nagyon kellemes, ízletes, enyhén kesernyés csapolt sör

Frank májas lilahagymával

A májas enyhén meg volt melegítve. Két féle kenyeret kaptunk mellé. Kissé szokatlan, de nagyon finom.

Sült kolbászkák nyárson hagymával

Szuper előétel „nürnbergi” kolbászkákkal.

Sült csülök

Egyet kértünk összesen és fejenként egy ilyet kaptunk. A megszokottnál soványabb, ropogós, isteni.

A barna és a világos sör „barátkozása”

A barna sörük is nagyon finom volt.

Fahéjas bundás alma

Friss és forró, pont megfelelő édességgel

Ezt a nagyon finom és bőséges sort, bármennyire hihetetlen, nem Ausztriában, hanem Budapesten a Gyorskocsi utcában kaptuk, a Kolbászda (http://bajorsorozo.klikklap.hu/) Bajor Söröző- Étteremben, amit a Mákos-Diós blog különösen ajánlja a disznóságokat kedvelőknek!

Rengeteg ötletet, javaslatot és kommentet kaptam az elmúlt hetekben lángos témában (különösen az első bejegyzést követően) amit ezúton is nagyon szépen köszönök mindenkinek!

Meg kell állapítanom, hogy lángost tesztelni közel sem olyan egyszerű, mint először gondoltam. Nem lehet megvenni és utána egy későbbi időpontban letesztelni, mert ugye a lényeg, hogy friss legyen és forró. Meg kell enni már a helyszínen. Viszont a lehetőségekhez képest hasonló éhség szint kell, mert egy finom ebéd után nem azt az örömfaktort biztosítja, mint például reggel, pláne reggeli nélkül. Tehát nagyjából egyforma éhesen kell más-más napon, más-más helyszínen lenni.

További problémaforrás volt a kis mérleg. Pontosabban, hogy ezekben a pillanatokban éppen velem legyen. A flódni tesztelések kapcsán a kis mérleg nagyon jó szolgálatot tett, mert ugye egész komoly eltérések voltak nem csak az árban, hanem a súlyban is. Ezen tapasztalatból eredő lelkesedéssel döntöttem úgy, hogy a lángosokat is lemérem. Az első két alkalommal többször gondoltam arra, hogy ez fölösleges részlet és csak bonyolítja a folyamatot, de a második két alkalom igazolta az ötlet helyességét. Persze a beigazolódástól függetlenül a probléma még továbbra is adott volt. Például véletlenül felfedeztem egy eddig ismeretlen lángosost, de nem mérleggel a kezemben sétálgattam arra. Megvehettem és megehettem volna, de akkor a súlyát nem veszem figyelembe (így is mindig furcsán néztek rám, hogy egy mérleggel sétálgatok). Végül nem vettem, majd mérleggel.

Itt jött a következő probléma. Ha megeszem egy egész lángost, akkor 1-2 napig egyszerűn nem kívánom. Mégis csak egy nagy, olajban sült tészta. Ráadásul a tudatos tesztelés közben jöttem rá egy fontos részletre. Ami nem csak fontos, hanem kezdem azt gondolni, hogy az egyik legfontosabb. Milyen lesz utána egész nap a gyomrom, a „szám íze”. Volt olyan lángos, hogy még másnap is mintha olajjal lett volna bélelve az egész szájüregem, a gyomromról nem is beszélve.

Végül az utolsó nehezítő körülmény és a magyarázat arra, hogy miért kell más-más napon tesztelni. Ez nem más, mint a pazarlás. Én úgy nőttem fel, hogy az ételt nem dobjuk ki. Így nem tudom megtenni, hogy megeszem a negyedét, majd ott hagyom, aztán megyek tovább és még egy negyedet. Egy kivétellel mindig meg is ettem az egészet. A kivételről később.

Az időrendi sorrendet megtartva mutatom be az első négy tesztalanyomat, a súly és az ár feltüntetésével, továbbá azzal a részlettel, hogy volt-e a kínálatban káposztás (köszönet a kommentezőknek). Minden alkalommal a sajtos-tejfölös változatot vizsgáltam.

Bosnyák téri buszmegálló, közvetlenül a piac mellett

450.- Ft, 275 gramm

Nagyon finom, frissen sütve, kedvesen 3 perc türelmet kérve. Állagra és ízre is egyaránt sokkal jobb az átlagnál. Van káposztás (tésztába hajtogatva).

Békási piac csarnoka, az oldalbejárat mellett, utcára nyíló ablakkal

400.- Ft (füstölt sajttal, a normál 380.- Ft), 243 gramm

Elsőre finom, jó állaggal, de sajnos a „legolajosabb”. Frissen sütve. Később az olajos íz sokáig „bélelte” a számat. Van káposztás (tésztába hajtogatva).

Flórián aluljáró

430.- Ft, 313 gramm

Az eddigi legjobb. Legfinomabb, frissen sütve, csodás tészta (burgonyás), legnagyobb súly, rengeteg sajt. Legelkötelezettebb hozzáállás és kiszolgálás. Ez a lángos egy másik kategória, mint az összes többi. Aki fokhagymával kéri, kap a tetejére egy kis apróra vágott póréhagymát (én anélkül teszteltem). Van káposztás (tésztába hajtogatva).

Lehel téri csarnok, a tér felőli bejárat után rögtön jobbra

350.- Ft, 225 gramm

Előre már meg volt sütve. Semmi kérdés, hogy esetleg frissen kérem-e. Alapból langyos tészta, amit a tejföl rögtön el is hűtött. A legkisebb (a legolcsóbb is), értékelhetetlen állag. Nem ettem meg (a maradék a Dunán úszkáló kacsáké lett). Kiemelkedően finom sajt. Nincs káposztás.

Fontos leszögeznem, hogy a személyzet és a forgalom függvényében a minőség eltérhet!

Az első tesztek után azért az megállapítható, hogy alapvetően a kiszolgáló hozzáállása és lelkiismeretessége határozza meg egy lángos élvezeti értékét. Ezen felül nagyon fontos a liszt minősége (ami valamiért Magyarországon nem tud állandó lenni), a recept és az olaj hőfoka.

Az eddigi sorrend a következő:

1. Flórián aluljáró

2. Bosnyák téri buszmegálló, közvetlenül a piac mellett

3. Békási piac csarnoka, az oldalbejárat mellett, utcára nyíló ablakkal

4. Lehel téri csarnok, a tér felőli bejárat után rögtön jobbra

A Mákos-Diós a Flórián aluljáró lángosát kiemelkedőnek találta, amit nyugodtan ajánl mindenkinek, még egy kényes gyomrú külföldi turistának is! Az első kép is itt készült. Egy számomra szokatlan kombinációt kért közvetlenül utánam egy „ínyenc”. Sajtos-tejfölös, fokhagymával és a tetejére egy kis ketchup.

 A Grand Hotel Iberostar Budapest étterme a Restaurante La Plaza ( http://www.laplazarestaurant.hu/ ) lett a „Luxury Edition” következő állomása.

Az első állomás a Gresham Restaurant volt a Four Saesons-ben.

A blog kezdetkor eldöntöttem, hogy amennyire lehet, pozitív töltetű bejegyzéseket fogok feltölteni. Sajnos az idő és a tapasztalat bele kényszerit, hogy ezt az álláspontomat revideáljam. Egyszerűen nem tehetek mást.

Jelen esetben, ha a luxus hotelek luxus éttermeit próbálom egy teljes listába szedni és a legutóbbi látogatásom kapcsán, kénytelen vagyok a negatív tapasztalatokat is megírni.

A La Plaza tavaly tavasszal egy nagyon emlékezetes este főszereplője volt. Szó szerint nemzetközi színvonalú menüt és kiszolgálást kaptunk, így optimistán választottam a „Luxury Edition” következő állomásának. Ötcsillagos, nagyon stílusos hotel, gyönyörű szép étterme a La plaza.

Persze ez inkább egy kis hotel, különösen a Budapesten elterjedt láncolatok hazai képviselőivel szemben. Lokáció szempontjából kicsit messzebb a Dunától a Szabadság tér szomszédságában, szép környezetben, sok-sok kiváló minősítéssel.

Az első benyomások a következők voltak: Nincs vendég, nagyon figyelmes szerviz, nagy tisztaság, kellemes atmoszféra.

3 - fogásos ebéd menüt választottam. Az étlapon előétel, főétel és desszert kategóriákban négy-négy étel volt feltüntetve.

Amíg a megfelelő soron törtem a fejem, kértem egy limonádét (ami nem része a menünek). Hagyományosat.

Az elmúlt évek legjobb limonádéja volt. Nem tudom mit kevertek bele, de otthon se tudnék jobbat.

A választásom előétel kategóriában a „Sütőtök és valenciai narancs krémleves ropogós wan tonnal és trappista forgáccsal” volt.

A leves forró volt, külön kis kancsóban hozták, és előttem töltötték egy kissé sajtos „ropogós” köré. Kellemes volt, de Nekem egy kicsit „vékony”, különösen a krémlevesek kategórián belül.

Ennél a fogásnál két dolgot sem tudok. Egyik, hogy a narancs tényleg valenciai volt? Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy egy heti menüért bárki fáradozna azon, hogy valenciai narancsot hozzon Budapestre, pláne egy leveshez.

A másik, hogy miért kell feltüntetni, hogy trappista forgáccsal? Ez a sajt nálam egy különösen kedvelt sajt, melegszendvicshez. Egy öt csillagos szállodában eszembe se jutna a menübe bele írni. Nem egy ritka parmezán, vagy egy különleges kecske sajt. Nem értem.

Jött a második fogás. „Tőkehal filé grillezett zöldségekkel és lila burgonya krémmel”. Sajnos a luxus színvonalhoz tökéletesen méltó pincér visszajött, hogy tőkehal helyett más halat tud hozni. Mikor rákérdeztem, hogy ez a hal mirelit-e, kissé meglepődött, majd közölte, hogy fagyasztott.

Luxus kóstolás esetén nem akartam mirelit halat fogyasztani, mint a tömeg turisták Portofino-ban, akik azt hiszik, hogy a Földközi-tenger gyümölcseit eszik az olasz elit egyik legkedveltebb tengerpartján, miközben Kínából érkező mirelitekből készítik a „mediterrán” fogásokat.

Tehát mást választottam. „Ibériai sertés szűz burgonyahabbal és kakaóporral”.

Nagyon finom sertés szűzt kaptam ropogós friss zöldségekkel, parmezán habbal, és némi vékonyra szeletelt és hirtelen kisütött burgonyával. Szinte tökéletes fogás volt, csak éppen kissé eltért a rendelttől, bár ezen akkor nem akadtam fenn. Érdekes volt, hogy tényleg kicsit meg volt szórva kakaóval. A közeli képen még látszik is.

Következett a desszert. „Dobos torta házi sorbet-el”. Ezt kaptam:

Egy kiváló csoki krémes piskóta kocka, csak éppen a dob, és a sorbet hiányzott.

Egy-két falat után a pincér érdeklődött, hogy mi a problémám. Én jeleztem, hogy a dobos, valójában Dobos, mert egy magyar cukrász mester nevét viseli, és az erre a süteményre jellemző „dobot” nem találom.

Becsületére legyen mondva, hogy nagyon kulturáltan védte a „mundér” becsületét, és a spanyol séf újra gondolását hozta fel, de én sajnos nagyon csalódottá váltam, ráadásul a sorbet hiánya szintén egyértelmű volt.

Enyhítő figyelmesség, hogy fizetéskor, csak két fogást számoltak fel, így a limonádén kívül 3 000.- Ft volt a számla. A három fogás 3 500.- Ft

A gesztust nagyra értékelem, de összességében a teljes kép nem illik a Luxury Edition elvárásába. Se kis meglepetés, se esetleg házi kenyér vajjal. Az NU Bisztró ebéd menüje 1 790.- Ft-ért három kört ver a La Plaza –ra.

Közben kiderült, hogy a szálloda változatlan üzemelése mellett, más cég veszi át az helyet, és egy első osztályú tapas bár jellegű spanyol étterem fog hamarosan a La Plaza helyett nyílni.

A kiváló limonádé és a nagyon jól sikerült fő fogás ellenére a Mákos-Diós sajnos, nem ajánlja a Restaurante La Plaza éttermet, különösen nem a „Luxury Edition” keretén belül! Ebben a kategóriában nem lehet ilyen „hibákat” véteni.

A "Luxury Edition: Luxus Hotelek Luxus Éttermei" sorrendje két kóstolást követően:

1. Gresham Restaurant

2. Restaurante La Plaza

Laci! Konyha! Hétfő este 18.30. 5 fogásos Degusztációs MENÜ, ami egy tudatos és tökéletes koncepció mentén 8 fogássá változott. 8 örök emlékű fantasztikus fogássá.

1. Amuse bouche; lazac pestóval

   

   Kisvödörben, helyben sütött kenyér (aperitif: aperol spritz)

   

2. Kacsamáj mangóval

   

   A kacsamájpástétom a friss kenyéren

   

3. Kacsaleves shimeji gombával

   

4. Karfiolvelouté, rántott shitake

   

   A fogásokat kísérő egyik fehér bor

   

5. Mangalicapofa, lilaburgonya (a világos köret nem tészta, hanem savanyú káposzta)

   

6. Kukorica fagylalt chilivel

   

   Figyelmes, de nem tolakodó szerviz a helyhez illő egyenruhában

   

7. Kókuszos créme brulée, málna fagylalt

   

8. Gránátalma juice, citrushéj keksszel

   

   Az eredeti MENŰ

   

Elfogult vagyok. Ezt a menüt nem Londonban kaptuk, vagy Madridban, hanem Budapesten a XIII. kerületben és az ízeit egy nappal később is érzem a szájpadlásomon. Londonban ugyanez már egy csillag.

Összegezve, a magyar konyhával ismerkedő külföldieknek az ilyen sorokra kellene felhívni a figyelmet, nem a turista gócok közelében ajánlott gulyás, paprikás csirke, somlói összeállítású, sokszor igen alacsony színvonalú tömeg menükre.

A Mákos-Diós ezúton is gratulál a Gault&Millau által adott két sapka besorolás eléréséért! Teljesen megérdemelt.

Keressük a legjobb lángost!

A blog indulása óta közel tíz piacot látogattunk már meg, ahol alap étel és kötelező program a lángos kóstolása. Mi is kóstoltunk egy kivétellel mindenhol. Ettük simán, sok fokhagymával, sajttal-tejföllel. Volt ahol rögtön el is felejtettük, annyira lelketlen volt az egész elkészítése, kiszolgálása, és volt ahol már nem is reméltünk, végül maga volt a csoda.

Rengeteg féle lángos van, ám ami a lényeg, hogy friss, forró legyen. Szinte mindenki szereti a lángost és szinte mindenki tud olyan helyet ahol nagyon jó. Ráadásul nem csak piacokon, hanem utcai büfékben, palacsintázóknál is kapható és természetesen a strandokat sem hagyhatjuk ki, de itt bizony befolyásoló tényező a szezonalítás.

A lángos klasszikus eleme a magyar konyhának, de a pontos eredetét nehéz hitelesen feltárni. A történelme valószínűleg egy idős a kenyérével, tekintve, hogy bizonyos szempontból egy kenyérféle. Valójában kelt tészta olajban kisütve. Régebben zsírban sütötték, azt megelőzően pedig kemencében a kenyér sütésével együtt, annyi különbséggel, hogy sokkal vékonyabb volt, mint a kenyér, de annak a tésztájából és a kemence első részébe tették. Innen származik a kenyérlángos kifejezés. A neve egyes vélemények szerint kötődik a láng szóhoz.

Első lépcsőben a legjobb budapesti lángost keressük, amit később szembe állítunk a vidéki lángosokkal. A sok változat közül a sajtos tejfölöst fogjuk tesztelni, mivel a tésztán felül a tejföl és a sajt minősége is befolyásoló tényező.  A tesztelés hasonlós lesz, mint a flódni esetében (itt olvasható az első flódni poszt és itt a második). Minden esetben készítünk fényképet, lemérjük a súlyát és feltüntetjük az árát.

A fotók az eddigi legjobbról készültek (versenyen kívül). Sima sok fokhagymával. A készítőjéhez is elmegyünk újra.

Mivel mindenki tud jó lángosost, ezért ezúton felkérem az olvasóimat, hogy írják meg ki, hol evett már nagyon finom lángost! Lehetőség szerint mindenhova elmegyünk és megírjuk mit tapasztaltunk!