Minden egy hűvös februári estén kezdődött. Egy munkatársammal elmentünk sörözni. Pontosabban akkor még azt gondoltuk, hogy a találkozási ponttól egyszerűen elsétálunk az általunk kinézett söröző-étterembe, de nem így lett. Séta közben találtunk egy kis sörözőt és jött az ötlet, hogy nézzünk be. Az egész kb. akkora lehetett, mint egy nagyszoba, pulttal, mosdóval, mindennel, két vendéggel és a pultos lánnyal, maximum 20 négyzetméteren. Megkérdeztük, hogy milyen csapolt sör van, amire azt a választ kaptuk, hogy Fóti Pils. Nagyon meghökkentem az elnevezésen és a készítője ambícióján, sőt kissé még mulatságosnak is találtam. Rögtön elképzeltem, akkor még viccesen, az új európai „sörtengelyt” München, Prága, Fót.
Ezt az érzést már két perc múlva bántam, most meg egyenesen szégyellem. Kértünk két Fóti Pilst és olyan jó volt, hogy csak azért nem maradt tátva a szám, mert kifolyt volna belőle a csodásan finom nedű.
A kitöltött sör, csapolt Fóti Pils
A héten találkoztam a sör készítőjével, Gyenge Zsolttal, vagy, ahogy többen is ismerik, Sörapuval. Azonnal megállapítottam, hogy Sörapu olyan sörben, mint Rimóczi a grillázsban. Elkötelezettség, hozzáértés, szorgalom, pozitív kisugárzás. Pontosan az ilyen eltökélt gasztronómiai szereplőket keresi a Mákos-Diós és pontosan az ilyen eltökélt, nagyszerű embereket kellene harmadosztályú celebek helyett a széles rétegekkel megismertetni.
Megmutatta a Fóti Kézműves Sörfőzdét (egyszerre maximum 4 üveget tudnak palackozni).
Beszélt arról, hogy mekkora siker lett a Keserű Méz (mert bizony ez is Sörapu söre) téli változata, a Winternacht, milyen volt sörfőzdéket építeni korábban (mert a hazai kis sörfőzdék jelentős részét Ő építette), hogy nem akar kapacitást növelni és első a minőség. Kiderült, hogy külföldről is kap megrendeléseket, és az Onyx, Michelin csillagos étterem is az Ő sörét kínálja.
A fentieken kívül beszélgettünk a Bigfoot Sörfőzdéről, ami 2013-ban indult. Alapvetően felsőerjesztésű technológia alkalmazásával, angol és amerikai receptek felhasználásával készítenek olyan kézműves söröket, amelyek igazodnak az értékes hazai hagyományokhoz és a nemzetközi irányvonalhoz.
„Messzebbre juthatsz egy kedves szóval és a Négykettessel a kezedben, mint egy kedves szóval”
(Branda Gyula)
A kitöltött sör a 2222 (felsőerjesztésű szűretlen Ipa sör)
A sörfőzde zászlóshajója a 2222, tehát a Négykettes, amelynek a címkéjén található a fenti idézet, ami egy felsőerjesztésű szűretlen Ipa sör (India Pale Ale) és biztosra veszem, hogy a kezembe egy ilyen nagyszerű sörrel, messzebbre jutok, mint nélküle.
A kitöltött sör az Alcatraz (felőserjesztésű barna porter ale)
Egy hírhedt sör szakértővel végigkóstoltam a Bigfoot söreit. Először arra gondoltam, hogy leírom a színét, zamatát, tisztaságát, de rá kellett jönnöm, hogy nem fog menni. Elsősorban azért, mert, hogy melyik mennyire ízlik, az ízlés és étkezés kérdése (lehet, hogy mi nagyon zamatosnak találjuk, míg más pont kerüli ezt a zamatot). Másodsorban pedig azért, mert az egész olyan volt, mint egy aszú-, vagy mint egy libamájkóstoló. Elképesztően magas minőségi színvonal, és elképesztő zamatgazdagság.
A kitöltött sör a Brande Ale (felsőerjesztésű szürt világos Ale sör)
Mindegyik fantasztikusan ízletes volt. Bővebben a „Felsőerjesztésű sörök kompromisszumok nélkül” címre kattintva lehet találni.
Ki kell még emelnem a sörök címkéit, amik, mind az amerikai szesztilalom idejéből nyerték az ihletet. Egyszerűen zseniális.
A Fóti Kézműves Sörfőzde söreiről kénytelen vagyok egy másik alkalommal írni, mert olyan meghatározóak a hazai sörkultúrában, hogy megérdemelnek egy külön posztot. Ebben a bejegyzésben kicsit megvizsgáljuk a „kézműves sör” kifejezés hátterét is. Biztosan kimagasló minőségű az, ami kézműves?
Sörapu olyan magasra tette nemzetközi színvonalon is a szakmai lécet, hogy bár mennyiségileg nem, de minőségileg biztos a München, Prága, Fót „tengely”
Végül. Jön az utánpótlás. Minőségellenőrzésen Sörapunál a Bercsényi Miklós Élelmiszeripari Szakképző Iskola két söre.