Azon gondolkoztam, hogy a választások napján, pláne borús időben mivel lenne érdemes eltölteni a voksolást követő időt? Vasárnap lévén a főzés volt az elsődleges gondolat, majd rögtön az ebéd utáni alvás következett. Pályázó volt még a biciklizés, egy könnyed séta, vagy egy könnyed fröccsözés a szomszédokkal, de a győztes, a Fóti Kézműves Sörfőzde söreinek ízlelgetése lett egy kis főzéssel kiegészítve.
Akár azt is kijelenthetném, hogy a választások napja a tökéletes időpont, egy jó kis házi sörkóstolásra, ha lenne összefüggés a választások, és a gasztronómia ezen ága között. Viszont mivel szerencsére nincs, így csak annyit állapítottam meg, hogy kiváló program volt főzés közben és után Gyenge Zsolt söreit kóstolgatni, hörpölgetni.
Sörapu büszkesége a Fóti Kézműves Sörfőzde. Néhány héttel ezelőtti bejegyzésemben „Új európai „sörtengely”? München, Prága, Fót. Sörapu a nemzetközi sörtérképen” címmel, már bemutattam a Bigfoot sörfőzdét is (amely írásomat az Index2 leközölte), aminek a söreivel nagyon elégedett voltam, de lássuk be, az ismertségük még közel sem olyan nagy, mint a Fóti Sörfőzde söreié. Ezek a sörök most már olyan meghatározóak a hazai sörkultúrában, hogy nem lehet, és nem is szabad megkerülni őket.
Ahogy az első posztomban is írtam, az, hogy kinek, melyik ízvilág jön be, teljesen ízlés kérdése, amit még befolyásolhat az étkezés és a „szomjúságfaktor” is. Továbbra sem tartom helyesnek, hogy elemezgessem, és például keressem az étcsokoládé, vagy valamelyik gabona, esetleg gyümölcs aromáját a sörök ízlelése közben. Láttam olyan blog bejegyzést (teljesen véletlenül, röviddel az én írásomat követően), ahol a 2222 sört vették górcső alá, és a végére megállapították, hogy 10-es skálán ez a sör csak valamennyi, ezért, meg ezért. Én inkább a minőséget, a teljesítményt és a bele fektetett munkát, odaadást díjazom. Teljesen egyértelmű, hogy ezek a sörök, mind kivétel nélkül, nagy szakértelemmel és elkötelezettséggel készültek. A piac, meg majd eldönti, sőt Fót esetében, már el is döntötte ezen a söröknek a sorsát.
Az én metódusom az volt, hogy közvetlenül a főzés előtt megittam a behűtött Fóti Pilst. Nagyon jól esett, de meg kellett állapítanom, hogy nekem csapolva még jobban ízlik.
Maga az étel nem klasszikus sörkorcsolya volt. Sült, hízott kacsamájat sütöttem zsírjában, amit pirított fonott kalácson tálaltam egy kis kajszibarack „lekvárral”.
Ehhez az ételhez kiválóan ment volna a Hammurapi +21, ami egy pasztörizálatlan félbarna sör, de sajnos egy korábbi kóstolás „záróakkordja” volt.
Ellenben nagyon ízletes és a vártnál sokkal kellemesebb élményt nyújtott a Narancsos-mézes Gyömbérsör, ami pasztőrözött, félbarna láger, enyhe komlózással, mézzel, narancshéjjal és valódi gyömbérrel.
Semmiképp sem szabad említés nélkül hagyni a Keserű Méz, Winternacht párost. Ezekről a sörökről már minden megírtak, amit csak lehet. Annyival egészítem ki, hogy a Winernachtot a Keserű Méz téli fűszerezésű változatának tartják és limited edition. Kimondottan a téli időszakra készített, szűretlen félbarna láger.
Megkóstolva tökéletesen méltó volt a híréhez. Várjuk a „spring edition”-t is!
Végezetül, még lekóstoltam a Barcagi Dupla Bak nevű, különleges eljárással készült barna sört is.
Számomra ez a tétel volt a legkevésbé kedvemre való, de valószínűleg jelentős szerepet játszhatott az is, hogy az utolsó volt a sorban és ezért, természetesen már nem volt meg az az „előnye”, hogy nagyon kívánok egy sört. Egy kicsit emlékeztetett az Írek nagy kedvencére, amit szerte a világon még nagyon sokan szeretnek.
Végül egy kis érdekességként, a sörökhöz használt maláta minták.
Összefoglalva, ismételten megállapítom, hogy számomra létrejött a München, Prága, Fót „sörtengely”.
Ezek a sörök, abszolút nemzetközi színvonalúak, amik méltó részei lehetnek egy különleges kóstolónak és méltó részei lehetnének egy magyarországi gasztronómiai „csomagnak” is.
A Mákos-Diós mindenkit arra bíztat, hogy kóstolja meg ezeket a fantasztikus söröket. Különös tekintettel a Hammurapi +21-re és a Narancsos-mézes Gyömbérsörre, amik a kedvenceink lettek.