Kezdem azzal, hogy valójában inkább 10-11 fogás volt. Az apróságok is olyan részletgazdagsággal kerültek kidolgozásra, hogy igazából már az első „hivatalos” étel előtt csak hümmögtünk.
Régóta vágytam arra, hogy végigegyem egyszer a Salon sorát és bár magasra tettem a mércét, nagyon simán „átugrotta”. Egyértelműen az elmúlt egy év legnagyszerűbb gasztronómiai élménye volt. Luxus a javából.
Mi is volt ez a sor?
Hideg libamáj zsírjában
Somlói Juhfark - Somlói Apátsági Pince – 2013
Vajtökleves kaporfagylalttal
Szent Jakab kagyló korianderes zöldborsóval
Mátraaljai Zöldveltelini - Losonci Bálint Pincéje - 2013
Juhtúrós krémpolenta, turbolya velutéval és gombával
Badacsonyi All Of A Kind Rajnai Rizling - Villa Sandahl - 2013
Malac karaj és hasaalja karalábéval
Tokaji Szerelmi Hárslevelu - Demeter Zoltán Pincészet - 2013
Sajt
A bor a sommelier ajánlásával
Rozmaringos túrómousse eperrel
Hungária Irsai Olivér pezsgo - Sweet Sparkling Wine
Mindez 21.900.- Ft + 13.900.- Ft + Víz + 15% szervizdíj/fő.
Összességében a két főre 88.895.- Ft a számla végösszege, ami nem kevés. Ellenben, amit kaptunk érte, az tökéletesen megérte ezt az összeget.
Alapvetően egy képriport volt az elképzelés, de annyi váratlan impulzus ért, hogy muszáj egy kicsit részleteznem még a képek előtt.
Először is a környezet. Egészen elképesztően szép. Érdekes módon, míg a kávéház giccses és itt-ott lepattant, addig az étterem mindenféle nemzetközi sztenderd szerint is végtelenül elegáns. Ehhez társul egy nagyon udvarias és kulturált szerviz, ami szintén nemzetközi színvonalú.
Az első degusztációs menü az életemben, ahol csak fehér borokat szolgáltak fel (a végén fehér pezsgőt). Kiváló volt. Bátor és sikeres döntés.
Még az ételek előtt egy „Salon” hímzésű forróra gőzölt törülközőt kaptunk. Étteremben eddig csak Michelin csillagosban kaptam.
Első alkalom az életemben, amikor háromféle vajat kapunk (natúr, chilis és füstölt). A füstölt igazi különlegesség volt. Közvetlenül a vendégváró pogácsák és grissini után érkeztek és az amuse bouche előtt, ami egy carpaccio volt, jégbehűtött öntöttvas lábaskában. Kissé meghökkentő, szellemes tálalás.
A háromféle vajhoz háromféle só is járt és persze a pogácsa is háromféle volt.
A vajhoz amúgy hatféle, nem tévedés, hatféle helyben sütött kenyér lett kínálva, amiket egyesével bemutattak. Az első, az almás diós a hideg libamájhoz volt kreálva. tökéletes párosítás.
A májas fogás gyönyörű és finom. Biztosan szokatlanul hangzik, de a máj zsírja legalább olyan nívós, volt, mint a máj. Ez is ritkaság.
Kaporfagylalt a levesben egy olyan bátor húzás, amire nem találok szavakat és milyen tökéletesen bejött. Meg kell kóstolni!!! Természetesen csodás volt a zöldborsó a kagylóval is.
A legjobb étel a Juhtúrós krémpolenta, turbolya velutéval és gombával volt. A turbolya adott egy remek csavart és a gombákkal szembeni alázat teljes mértékben átjött az étel fogyasztása során. Imádom a húsokat, de számomra ez volt a legemlékezetesebb.
Csodás volt a hasaalja a főételben, különleges a szürkepenészes sajt a hozzá tálalt „gyümölccsel” és a sorhoz méltóan gazdag desszert.
A desszert valójában három desszert volt, mert előtte kaptunk egy kis elődesszertet, majd a végén egy kis kézműves bon-bon válogatást. Mindenütt a részletgazdagság.
Összességében csak felsőfokban lehet az egész vacsoráról, a kiszolgálásról és a környezetről beszélni. A séf eltökéltsége és maximalizmusa a minőséggel szemben szinte mellbevágó. Ezzel a teljesítménnyel már egy csillaga lenne Londonban és akár készülhetne a másodikra is.
Teljes mértékben megtestesítette azt, amit a Luxury Edition hallatán elképzelhetünk.
Gratuláció a teljes személyzetnek!!!
A végére még egy különlegesség. Vacsora közben kimentem a mosdóba. Mire visszaértem így állt az asztalkendőm. Azt gondolom, hogy ehhez már nem tudok megfelelő szavakat párosítani.
Mint mindig, most is inkognitóban teszteltünk és teljes árat fizettünk!