Rengeteg ötletet, javaslatot és kommentet kaptam az elmúlt hetekben lángos témában (különösen az első bejegyzést követően) amit ezúton is nagyon szépen köszönök mindenkinek!
Meg kell állapítanom, hogy lángost tesztelni közel sem olyan egyszerű, mint először gondoltam. Nem lehet megvenni és utána egy későbbi időpontban letesztelni, mert ugye a lényeg, hogy friss legyen és forró. Meg kell enni már a helyszínen. Viszont a lehetőségekhez képest hasonló éhség szint kell, mert egy finom ebéd után nem azt az örömfaktort biztosítja, mint például reggel, pláne reggeli nélkül. Tehát nagyjából egyforma éhesen kell más-más napon, más-más helyszínen lenni.
További problémaforrás volt a kis mérleg. Pontosabban, hogy ezekben a pillanatokban éppen velem legyen. A flódni tesztelések kapcsán a kis mérleg nagyon jó szolgálatot tett, mert ugye egész komoly eltérések voltak nem csak az árban, hanem a súlyban is. Ezen tapasztalatból eredő lelkesedéssel döntöttem úgy, hogy a lángosokat is lemérem. Az első két alkalommal többször gondoltam arra, hogy ez fölösleges részlet és csak bonyolítja a folyamatot, de a második két alkalom igazolta az ötlet helyességét. Persze a beigazolódástól függetlenül a probléma még továbbra is adott volt. Például véletlenül felfedeztem egy eddig ismeretlen lángosost, de nem mérleggel a kezemben sétálgattam arra. Megvehettem és megehettem volna, de akkor a súlyát nem veszem figyelembe (így is mindig furcsán néztek rám, hogy egy mérleggel sétálgatok). Végül nem vettem, majd mérleggel.
Itt jött a következő probléma. Ha megeszem egy egész lángost, akkor 1-2 napig egyszerűn nem kívánom. Mégis csak egy nagy, olajban sült tészta. Ráadásul a tudatos tesztelés közben jöttem rá egy fontos részletre. Ami nem csak fontos, hanem kezdem azt gondolni, hogy az egyik legfontosabb. Milyen lesz utána egész nap a gyomrom, a „szám íze”. Volt olyan lángos, hogy még másnap is mintha olajjal lett volna bélelve az egész szájüregem, a gyomromról nem is beszélve.
Végül az utolsó nehezítő körülmény és a magyarázat arra, hogy miért kell más-más napon tesztelni. Ez nem más, mint a pazarlás. Én úgy nőttem fel, hogy az ételt nem dobjuk ki. Így nem tudom megtenni, hogy megeszem a negyedét, majd ott hagyom, aztán megyek tovább és még egy negyedet. Egy kivétellel mindig meg is ettem az egészet. A kivételről később.
Az időrendi sorrendet megtartva mutatom be az első négy tesztalanyomat, a súly és az ár feltüntetésével, továbbá azzal a részlettel, hogy volt-e a kínálatban káposztás (köszönet a kommentezőknek). Minden alkalommal a sajtos-tejfölös változatot vizsgáltam.
Bosnyák téri buszmegálló, közvetlenül a piac mellett
450.- Ft, 275 gramm
Nagyon finom, frissen sütve, kedvesen 3 perc türelmet kérve. Állagra és ízre is egyaránt sokkal jobb az átlagnál. Van káposztás (tésztába hajtogatva).
Békási piac csarnoka, az oldalbejárat mellett, utcára nyíló ablakkal
400.- Ft (füstölt sajttal, a normál 380.- Ft), 243 gramm
Elsőre finom, jó állaggal, de sajnos a „legolajosabb”. Frissen sütve. Később az olajos íz sokáig „bélelte” a számat. Van káposztás (tésztába hajtogatva).
Flórián aluljáró
430.- Ft, 313 gramm
Az eddigi legjobb. Legfinomabb, frissen sütve, csodás tészta (burgonyás), legnagyobb súly, rengeteg sajt. Legelkötelezettebb hozzáállás és kiszolgálás. Ez a lángos egy másik kategória, mint az összes többi. Aki fokhagymával kéri, kap a tetejére egy kis apróra vágott póréhagymát (én anélkül teszteltem). Van káposztás (tésztába hajtogatva).
Lehel téri csarnok, a tér felőli bejárat után rögtön jobbra
350.- Ft, 225 gramm
Előre már meg volt sütve. Semmi kérdés, hogy esetleg frissen kérem-e. Alapból langyos tészta, amit a tejföl rögtön el is hűtött. A legkisebb (a legolcsóbb is), értékelhetetlen állag. Nem ettem meg (a maradék a Dunán úszkáló kacsáké lett). Kiemelkedően finom sajt. Nincs káposztás.
Fontos leszögeznem, hogy a személyzet és a forgalom függvényében a minőség eltérhet!
Az első tesztek után azért az megállapítható, hogy alapvetően a kiszolgáló hozzáállása és lelkiismeretessége határozza meg egy lángos élvezeti értékét. Ezen felül nagyon fontos a liszt minősége (ami valamiért Magyarországon nem tud állandó lenni), a recept és az olaj hőfoka.
Az eddigi sorrend a következő:
-
Flórián aluljáró
-
Bosnyák téri buszmegálló, közvetlenül a piac mellett
-
Békási piac csarnoka, az oldalbejárat mellett, utcára nyíló ablakkal
-
Lehel téri csarnok, a tér felőli bejárat után rögtön jobbra
A Mákos-Diós a Flórián aluljáró lángosát kiemelkedőnek találta, amit nyugodtan ajánl mindenkinek, még egy kényes gyomrú külföldi turistának is! Az első kép is itt készült. Egy számomra szokatlan kombinációt kért közvetlenül utánam egy „ínyenc”. Sajtos-tejfölös, fokhagymával és a tetejére egy kis ketchup.
