A túró, mint alapanyag trendivé kezd válni az utóbbi időkben. A magyar konyhában már régóta számtalan sütemény és tésztaféle fő összetevője (rákóczi túrós, túrós lepény, túrós palacsinta, stb.), de a fine dining-ban mintha most került volna előtérbe. Persze az is lehet, hogy az elmúlt két hét impulzusai iratják ezt velem, de eddig nem volt ennyire szembetűnő.

Kezdődött a Fricskában, aminek a szilveszteri menüjében szerepelt a „Citromtorta, ananász, túrófagyi” nevű záró fogás, majd folytatódott a NU Bisztró múlt heti ebédmenüjében, ahol a harmadik ételnek lehetett választani a „Pisztáciás túródesszertet”.

Végül a mai nap a Zonában, ahol harmadikként szintén túrós desszertet kaptam. „Túrós citrom torta”.

Az étel helyesírásával kapcsolatban nem akarok a kommentelők előtt új „frontot” nyitni, de nyilvánvalóan eltér a Fricska és a Zona elnevezésében a citromtorta szó írása. Alapelv, hogy pontosan úgy írom meg a fogások nevét, ahogy az adott helyen is használják. Jelen esetben az egyik helyen így, a másik helyen úgy írták és ebből fakad az eltérés.

Szóval a Zona. Eléggé fel van hypeolva és mint minden ilyen esetben, az egyébként is gyanakvó természetem szkepticizmusa tovább erősödik.

Ebéd három fogásban, aminek az ára 3 500,- Ft + 12,5% felszolgálási díj volt. A menün felül, a kóstolótársam javaslatára kértünk előtte egy sajttálat (2 500,- Ft + felszolgálási díj), amit közösen fogyasztottunk el, illetve a végén még egy-egy ristrettót. Tehát a kávén és a sajton kívül minden más része volt az alapból kínált „három” fogásnak.

Rögtön érkezéskor automatikusan kaptunk 1-1 üveg tisztított vizet némi szénsavval. Hasonlót már láttam a Bock-ban is és ott is tetszett. Külön plusz pont az egyedi palackért és annak információ tartalmáért.

A rendelés után szinte azonnal az asztalra került a friss házi kenyér egy kis olívaolajjal. Mind a kétféle kenyér héja ropogott, az állaga kiváló volt. Az olajból számomra kissé hiányzott a „frissesség”, de még így is talán a legjobb volt azok közül, amiket magyarországi éttermekben kóstoltam eddig.

A sajttál következett. Azon lehet moralizálni, hogy ennyi sajtért reális a 2 500,- Ft, vagy nem, de úgy vélem, hogy egy magas színvonalú étteremben ezen nem kell morfondírozni, viszont jelen esetben a tálaláson egy pillanatra szükséges. Nem a vizualitásra gondolok, hanem a hőfokra. A sajttál nem lehet hideg. Tároláshoz szükséges a hűtés, de az élvezeti értéken nagymértékben ront, ha a sajt túl hideg, hiszen, sem az illatában, sem az ízben nem tud megnyílni. Sajnos ez a tál túl hideg volt és bár érződött a sajtok nagyszerű minősége, de előttünk megnyílni nem mindegyik tudott. A kis barna halom a tányér szélén birsalmapüré. Illett a sajtokhoz.

A leves előtt kaptunk egy kis amuse bouche-t. Uborka lazackaviárral. Csodás íz és frissesség egy kanálkában. Nagyon ízlett.

Zöldborsó leves fürjtojás.

Nagyon rafinált fogás. Inkább krémleves, de nem túlsűrítve, alján apró gyömbérdarabokkal és két fürjtojással. Maga a tojás is megérdemel egy kis külön figyelmet mivel a főtt fürjtojást, kissé megfüstölték és úgy helyezték a levesestányérba. Az enyhén füstös íz és a borsó szépen kiegészítették egymást. Ráadásul a leves kanalazásakor érkezett az extra meglepetés, ugyanis a tojás lágy volt, és amikor félbevágtam a kanállal kibuggyant a még lágy sárgája. Ilyennel még sohasem találkoztam. Füstölt lágy tojás. Pompás.

Párizsi tőkehal, bazsalikomos házi tészta. Remek állagú hal vékony bundában, csodás házi tésztával, aminek az öntetét valószínűleg parmezán jellegű sajttal sűrítették. Érdekesség, hogy egy negyed fej kicsike kissé ecetes öntetű salátát helyeztek el még a tányéron. Finom volt együtt.

Érkezett a tél egyik legszínesebb desszertje a túrós citrom torta. Nagyon látványos, szemet gyönyörködtető volt és citromon felül további különböző gyümölcsöket használtak fel a tálalásakor. A képek magukért beszélnek!

Az biztos, hogy nem csak látványra, hanem ízre is ugyanolyan vibráló volt, mint amilyennek látszik.

Bár eltérő a koncepció, de nem kerülhetem el a Fricska gastropub szilveszteri citromtortájával való összehasonlítást. Hasonló elnevezés, hasonlóan kör alakú kivitelezés, viszont a túró eltérő helyen szerepel (a Fricskáéban a fagyiban, míg a Zonáéban a tésztán) és a díszítés koncepciója igencsak különbözik. Az egyik inkább kerüli a színeket, míg a másik kimondottan preferálja.

A Zona kivitelezése közelebb áll hozzám. Komplexebb és kiegyensúlyozottabb ízhatású és azon felül még vizuális élménnyel is megajándékoz. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a Fricska citromtortája nem érdemel elismerést. Nagyon színvonalas az is, de ebben az összehasonlításban a Zona volt jobb, pedig volt egy apróbb hibája. A túró túlhűtött volt és az egyik falatban némi jeget éreztem.  

A desszert után még kaptunk meglepetést is, egy kis csokoládét és egy kicsike pohár 100%-os almalevet (kicsit Mák utánérzésem volt). Kiváló zárótétele volt ennek a csodás ebédnek, nem is beszélve a figyelmességről, amit ezzel kifejeztek.

Végül egy ristretto.

Nem ízlett eléggé. Nekem túl keserű volt és a „crema” is vékony a tetején. Ezen a szinten elvárnám, hogy a kávé is elérje az ételek minőségét, ami ebben az esetben elmaradt tőle.

Összességében nagyon jó menü volt, ár-érték arányában meg még jobb. Ajánlom mindenkinek, különösen ebédidőben. A sajt, a túró és a kávé apróságok, amit más lehet, hogy észre sem vesz, de az az étterem, amelyik 17 pontot kap a maximális 20-ból, nem teheti meg, hogy nem figyel ezekre a részletekre. Nálam ezért 2 pont mínusz, 15.