Talán. Gondoltam akkor, szokás szerint.
Peti azt mondta, hogy az egész Szalajka völgy és Szilvásvárad legjobb helye ahová megyünk vacsorázni. Elhittem Neki és nem csalódtam. Nem volt lehetőségem végigkóstolni az összes éttermet, de az biztos, hogy nagyon jó volt és most nehezen képzelem el, hogy a „szomszédok” egykönnyen megugorják ezt a szintet.
Nem úgy volt nagyon jó, mint az Anyukám mondta, vagy az Erhardt, akik a pesti „nagyokkal” is versenyezhetnek, és képesek néhány alapanyagért akár ezer kilométert is utazni, hanem úgy, mint aki kiemelkedőt kínál egy olyan vidéken, ahol a vendégjelöltek sokszor kirándulnak. Itt szükség van a tartalmasabb fogásokra, mert lehet, hogy 34,5 km után szeretnének egy kiadósat és egyben kiemelkedő színvonalút enni, ezzel pótolva az elvesztett kalóriákat, vagy éppen a tervezett 24,3 km előtt.
A Szilvásváradi Lovas Étterem nem mutat többet, mint amit meg tud valósítani, és amit vállalt azt az elvárható legmagasabb színvonalon teljesített is, ráadásul végtelen fantáziával és igazi vendégszerető kiszolgálás kíséretében.
Hol adnak egy kiránduló helyen ilyen „szofisztikált” fogást, mint az alábbi.
Kecskesajt fagylalt előételnek? Miféle csoda ez?
Bónuszként humoruk is van. Ez a tábla még a bejárat előtt „figyelmezteti” a kedves vendéget.
A felírat ellenére, természetesen gombás ételt választottam, de még előtte egy finom pálinka alapozta a gyomornedveket, egy kiemelkedő törköly, amihez egy kis pácolt aszalt gyümölcsöt is adtak. Tisztára, mint Ausztriában a snapsz rendelésekor.
Nagyon látványos és finom is volt.
Tehát első fogásnak kerestem a lehetőségeket, de nem hoztak ki étlapot. Kicsit furcsálltam, de Peti mosolygott, mert Ő mondta, hogy az asztalon lesz egy helyi újság és az az étlap. Az újság tényleg ott volt, a „Lovas Hírnök”, de egy pillanatra nem jutott eszembe, hogy tényleg ez az étlap.
A „Lovas Hírnök” volt, ráadásul tele jobbnál jobb ételekkel. Nehéz volt választani. Szarvasraguleves erdei gombákkal, finom tejfellel nyakonöntve lett a leves,
míg a második vörösboros vaddisznópörkölt sztrapacskával.
Mindkettőt enném most is.
A rendelés leadását követően a séf ajándékát kaptuk. Külön a gyerekek,...
... és külön a felnőttek.
Kedves gesztus és a már említett gyomornedveket is beindította (nem mintha bármilyen probléma lett volna vele).
A levest bográcsban tálalták. Kaptam egy nagyon ízletes, komplex levest, amiben ráadásul nagyon finom erdei gombák is voltak. Rendben voltak az arányok, de talán egy kicsit még több gombát tettem volna bele.
Vörösboros vaddisznópörkölt sztrapacskával.
Kiváló választás és ráadásul egy igazán különleges tálalásban kaptam. Egy hosszúkás tányérban külön a sztrapacska és külön a vaddisznópörkölt.
A pörkölt pont olyan volt, mint amilyennek egy éhes ember megálmodja. Ízletes, tartalmas, megfelelően fűszeres.
A sztrapacska is kimagasló volt, bár én még tettem volna pirított szalonnát is a tetejére.
A sztrapacskára egy másik posztban még vissza kell térnem, mert egy budapesti cseh étteremben találkoztam olyannal, amiben nem volt reszelt krumpli. Addig azt hittem, hogy a sztrapacska azért sztrapacska és nem nokedli, mert van benne reszelt krumpli. Ebben volt.
Végül még kaptunk egy pálinkát a házigazdától. Fontos leszögezni, hogy, mint mindig, most is mindenért fizettünk, és nem tártuk fel, hogy egy poszthoz szükséges anyagot is rögzítünk. Így ez a pálinka is csak a vendégszeretet megnyilvánulás volt.
Az élet túl rövid ahhoz, hogy elrontott ételekre pazaroljuk, mint ahogy a tábla is hírdeti.
Milyem igaz.
Mindent összevetve nagyszerű vendéglátásban volt részünk, nagyszerű ételekkel. A Mákos-Diós ugyanúgy, mint az előző két vidéki helyszínünket – a lillafüredi pisztrángost, és a csodálatos soproni éttermet, az Erhardtot- kiemelten ajánlja minden belföldi és külföldi kirándulónak!