Már négy Michelin csillagos étterem van Magyarországon. Más karakterűek, de egyformán büszkék lehetünk rájuk. Azt hiszem.

Hobby bloggerként nyilvánvalóan nem vagyok olyan szofisztikált tudású, mint a hivatásos ítészek, ennek ellenére most már elég kialakult elképzelésem van a minőségről, a szezonális zöldségekről, gyümölcsökről, vagy akár az éttermi problémakezelésről.

A Borkonyhában ebédeltem. Kiváló étterem, amely tartósan magas színvonallal kényezteti a vendégeit és így volt ez ma is. Előzékeny, udvarias személyzet fogadott. Mindenütt rend és tisztaság.

Csodálatosan ízletes 100%-os Agárdi Almárium almalé, amit almafröccsként is kiemelkedő élmény nyújtott, majd a ház kenyerei vajjal. Háromféle került a kosárba, köztük a tintahal tintájával készült, ami egyértelműen a legkülönlegesebb. Nem csak a színe miatt, hanem ízvilágában is.

Következett a leves.

Gombaleves túrógaluskával (1.950.- Ft). Gyönyörű, mély színű leves, ízléses tálalással. Nekem kissé furcsa volt a túrógaluska hozzá. Talán jobban illett volna egy krémleveshez, de még így is élmény volt. Nem csak ízében, hanem a látványában is, különösen, ahogy az asztalnál beleöntötték a tányérba.

A főételt a tábláról választottam, választottuk. Borjúmáj zöldbabbal (3.750.- Ft).

A partnerem is megkívánta a májat, így Ő is azt rendelt. Kissé sokat kellett várni, de nem siettünk. Gusztusos tálalás, élénk színek, pompás illat. Nekem nagyon ízlett. A tányéron szereplő alkotóelemek szép összhangban voltak vizuálisan is és ízileg is. Néhány perc múlva megkérdeztem tőle, hogy milyen?

Nem azt a választ kaptam, amit vártam. Nem tudta szétvágni a májat. Először nem is értettem, de utána nálam is egy olyan darab következett, amit szintén nem tudtam szétvágni, de nem azért mert túlsütötték. Hibás alapanyag.

Nagyon csalódottá váltam. Elment a hangulatom az egész ebédtől. A májban olyan ínak voltak, amiket nem lehetett szétvágni. Ennek a fogásnak az áráért máshol nagyon nívós ebédmenüt adnak, itt meg így járunk.

Kértünk egy-egy kávét és a számlát. A máj után, desszert kedvelőként sem volt kedvem az édességhez.

A kávé nagyon nívósnak látszott. Az illata is rendben volt, de az íze hasonlóan „savanykás” vonalat képviselt, mint a Zona kávéja, csak a végén, még időben visszafordult az élvezhető kategóriába.

Sajnálatos módon a kávé mellé nem kaptunk, se kis sütit, se kis pohár vizet.

Ezt nem értem. Lehet, hogy csak az én heppem, de ezeket én egy bizonyos szint fölött kötelező elemeknek tartom, ráadásul szinte semmibe sem kerül.

Rég nem voltam olyan kíváncsi, mint amikor a számlát vártuk. A közelmúltban, egy kis étteremben ehetetlen savanyúságot kaptam. Nem ettem meg, mégis kiszámlázták. A Borkonyha viszont Michelin csillagos étterem. Mi fog szerepelni a számlán?

A számla helyett kijött az egyik tulajdonos az asztalunkhoz és elmondta, hogy értesült a problémáról (amire korábban rákérdezett a nagyon udvarias pincér), tökéletesen reális az észrevételünk és ezúton a bocsánatunkat kéri, illetve a kellemetlenségért cserébe a mai ebédért nem kell fizetnünk, teljes egészében a ház vendégei voltunk. Tehát nem csak a májas fogás nem került számlára, hanem a teljes ebéd sem.

Jól esett a figyelmesség.

Annak ellenére, hogy a máj minősége egyértelműen hibás volt, minden mással tökéletesen elégedettek voltunk és végül a probléma rendezésével is. Ezzel a gesztussal elérték, hogy a bizalmam nem rendült meg és a Borkonyhát továbbra is ajánlani merem.

Mint mindig, most is inkognitóban voltunk, de ma nem fizettünk az ebédért.