Azoknak, akik egy kis stílusos zenével kívánják kísérni a bejegyzésemet és a fokozódó étvágyukat, ajánlom ezt a nagyszerű albumot: The Best of Marvin Gaye
Történt, hogy ebédidőre találkozót beszéltem meg a kóstolótársammal. Újlipótvárosban, az Ipoly utcában nemrégiben újonnan nyitott egy étterem, a trendi nevű Food Boutique. Már ősszel nézegettem a készülődést, majd a nyitást követően nem sokkal elmentem kipróbálni az ebédmenüjüket. Az elején ugye még előfordulnak bizonytalanságok, de itt valahogy nem éreztem. Minden új volt, színes, ízléses és flottul ment az egész.
Na, majd a Barbara gondoltam. Két gyermekes anyuka, aki hajt a melóban, sportol, terelgeti a családot, de szeret jókat enni, szereti a szép ízléses környezetet és minden második nap baromira kritikus.
Szóval megbeszéltem Barbarával, hogy mutatok neki egy új helyet. Kíváncsi voltam a véleményére és természetesen arra is, hogy másodjára, amikor sokkal körültekintőbb leszek, meg kritikusabb, akkor hogyan fognak teljesíteni.
Megmutattam.
Hát alapvetően két lehetőség fordulhat elő. Vagy éppen jó napja volt a konyhának (megint), vagy tényleg tartósan tudják hozni ezt a szintet. Feltoltam a kritikus szemüveget és a legnagyobb gyanakvással kóstolgattam, ízlelgettem. Persze Barbara ezt sokkal természetesebben lerendezte. Finom, szép, gyors és persze a kritika, az egyetlen: a csokis desszert, amit választott túl csokis. Ez lett a legnagyobb problémája (amúgy indokolt észrevétel volt).
Sosem tudom meg, hogy ez a szőrözős napja volt, vagy sem, de az tény, hogy jól érezte magát és remek kiszolgálásban volt részünk. Az ételek finomak voltak, a felszolgálók kedvesek és a végére olyan kávét kaptunk, hogy a „nagymenők” is tanulhatnak belőle.
A választásom képekben:
Burgonya krémleves zellerchipsszel.
Sűrű, finom, tartalmas.
Pecsenye kacsamáj, chips burgonya, sült lecsó.
Itt érkezett a véletlen. Az egyik kedvenc ételem is (a lecsó) volt az egyébként kimondottan rövid étlapon. Természetesen azt választottam és milyen jól tettem. Az a helyzet, hogy a lecsó olyan kiemelkedő volt (forró, selymes, gazdag), hogy inkább a máj kísérte és nem fordítva. Ráadásul az egészet egy forró kőlapon hozták ki, a friss és forró burgonyszirmokkal.
Lecsót még nem láttam ilyen menőn tálalni.
Körte Royalban, pite, candy dió öntet.
Egy nagyon jól eltalált desszert, amit meleg fahéjas dió öntet kísért.
Végül a kávé. A KÁVÉ. Biztosan az egyik legjobb kávé Pesten.
Mindig hansúlyozom, hogy a kávénak meg kell adni a tiszteletet.
Hát itt megadják, az biztos.
Kis víz, kis süti és az espresso, ami olyan krémes, hogy nem találok a jellemzésére megfelelő szavakat. A kávé íze pedig nem a „megideologizáltan” keserű, hanem olyan finom, hogy a tejet és a cukrot se tettem hozzá. Meggyőződésem, hogy csak rontott volna rajta. A pesti prémium éttermek zöme tanulhat ebből a kávéból és a kávéval szembeni alázatból.
Az egész kávékérdést pedig megkoronázza az egyedileg készítetett kávéscsésze. Mit mondhatok ezek után a kritikus szemüvegemmel? A chips csak jó volt és nem kiváló? Igen, meg talán 1-2 perccel rövidebb ideig sütöttem volna a májat? Talán, de csak fölösleges szőrszálhasogatás lenne.
Ennyi kifogás a sok-sok remek tapasztalattal szemben semmi. Tök jó volt és ez a lényeg. Gratuláció a koncepcióért, a kialakításért és duplán a kávéért.
Itt is, mint mindig, inkognitóban, fizető vendégként élveztük az ebédet.
