Szeretek utazni. Sőt, nagyon szeretek utazni. Gondolom, ezzel nem vagyok egyedül, de sajnos nincs mindig lehetőségem rá, mint ahogy sokan másoknak sincs.
Ilyen esetekben, a vágyott országnak legalább a kultúráját próbálom egy kicsit jobban megismerni, amire Budapesten számtalan lehetőség van. Koncertek, kiállítások és természetesen „nemzetiségi” éttermek. Zene, művészet, gasztronómia hármassága segítségével, mintegy ízelítőt kapva az adott ország atmoszférájából. Természetesen az ilyen kulturális barangolás nem helyettesíti az elmaradt élményeket, de némiképp talán kárpótolja.
Az utóbbi időben két olyan étteremben is jártam, ahol külföldi konyhával ismertetik meg az odalátogatókat. Mind a két helyen sajátos hangulat és kedves, segítőkész személyzet várta a vendégeket.
Az egyik a Hanoi Pho vietnámi étterem, az Akadémia utcában, míg a másik a Palapa mexikói étterem Szentendrén.
Mind a két étterem a maga módján remekül hozza azt a légkört, amit eredetileg az adott országban is fogadna. A Hanoi Pho egy elegánsabb stílust képvisel a belvárosban. Sok részletben hasonlított azokra az éttermekre, ahová, vietnámi tartózkodásom alatt eljutottam.
Egy kis érdekesség. Egy a Mekong folyó menti kistelepülésen lévő kicsike étteremben minden ráknyárs fogás mellé adtak egy kis répa tornyot is. Nem semmi.
A Palapa hitelességét sajnálatosan nem tudom minden kétséget kizáróan se megerősíteni, sem megcáfolni, mivel Mexikóba még nem jutottam el, ellenben más közép-amerikai országokba igen és azok éttermeire nagyon hasonlít. Színes, kicsit „összevissza”, jellegzetes mexikói díszletekkel.
Az ételek tekintetében hasonló a tapasztalatom mind a két helyen. Finom ételek reális áron, de gasztronómiai értelemben még nincsennek azon a kimagasló szinten, mint amit általában keresek. A lényeget viszont ezen a ponton kell megfogni. Azt gondolom, hogy nem is kell. Ebben a két országban nagy múltja van a hagyományos ételeknek, amiket nagy tömegében nem a „vájtfogú” ínyenceknek készítenek, hanem az utca emberének.
Minden étel elérte, vagy meghaladta a hazai átlagot és ráadásként mind a két helyen volt egy-egy olyan különlegesség, amivel még máshol nem találkoztam. Mindez egyesült a teljesen egyedi hangulattal.
A különlegesség a Hanoi Pho-ban egy vegyes húsos-halas tál volt. Hatalmas, nagyon színes és nagyon ízgazdag.
A Palapa-ban pedig felfedeztük, hogy töltött avokádó is van a kínálatban. Ilyet még sehol sem láttam. Egész pontosan, füstöltsajtos gombakrémmel töltött avokádó volt, amit rögtön ki is próbáltunk. Fantasztikus.
De nézzük sorba.
Hanoi Pho egy sort kínált.2 személyes vegyes húsos-halas menü klasszikus zöld teával.
A menü részei:
Tom Yum leves rákkal
Vegyes húsos-halas tál
Nagyon látványos és rengeteg helyet foglal. Egyetlen kockázati faktora egy ilyen tálnak, hogy a rajta lévő ételek egyformán melegek és frissek legyenek. Ebben az esetben sem sikerült ezt tökéletesen megvalósítani. Mondjuk Vietnámban az ilyesmi senkit sem zavar.
Lazacos nyári tekercs (füstölt lazac, sárgadinnye, rizsmetélt) gyömbérmártással és
Tavaszi tekercs (fűszeres sertéshússal, illatos gombákkal, zöldségekkel töltött rizspalacsinta.
Omlós sült kacsa wok zöldségekkel.
Zöld rizsbundában sült garnélarák
A hazai kínálatban kimondottan ritka, hogy ekkora rákot szolgáljanak fel. Különlegesen finom volt a rizsbunda is.
Ilyen volt a Halong öbölnél a felszolgált rák. Nagy rák, kis virág.
Hagymával, tavi zellerrel pirított hátszínfalatok
Wok zöldséges, pirított rizstészta
Mézes sült banán
A Palapa-ban egy-egy levest ettünk és egy-egy főételt.
Kukoricakrémleves (sajttal pirított kenyérkockával).
Nem néz ki túlzottan hívogatóan, de nagyon finom.
Chedarsajtkrémleves (fokhagymás pirított kenyérkockával, jalapeno paprikával).
Számomra a két étterem legkevésbé szerethető fogása volt. Két nagy szelet jalapeno paprika volt benne, ami teljesen elvitte a chedar ízét, ráadásul lehetett volna sűrűbb is. A kukoricakrémleves sokkal jobb választás.
Füstöltsajtos gombakrémmel töltött avokádó (kevert salátával).
Zseniális fogás. Többet fölösleges is írni.
Tüzes csirkés quesadilla.
Összességében több ezer kilométernyi utazás nélkül kaptunk egy kis részt ebből a két, kulturálisan kiemelkedő országból. Természetesen mindkét helyen van még tere a fejlődésnek (konyhatechnika, hő kérdés, frissesség), de az ízek kavalkádja az atmoszféra és a kedvesség felejthetetlen mixet alkot. Azok, akik egy ebéd, vagy vacsora során, másodállásban szőrszálhasogató „szakemberek” inkább válasszanak más helyszínt. Viszont azok, akik kíváncsi „bohém” módjára szeretnek kísérletezni, bátran menjenek, és egy kicsit szakadjanak ki a magyar hétköznapokból.
Ezt a két helyet nem külföldieknek, hanem inkább belföldi vendégeknek javaslom, akik utazás nélkül szeretnének „csatangolni” egy kicsit.
A szőrszálhasogatóknak pedig azt ajánlom (hogy ők se maradjanak éhen), próbálják ki az ÉS-t!
