A második SVÉT látogatás biztosan az év legnagyobb meglepetése. Óriási! Sokszor mondogatták már, hogy az Ikon ilyen-olyan jó, meg újra felkarolta az debrecenit, de erre nem számítottam.
Kissé frusztrál, hogy megint szuperlatívuszban kell írnom - utána meg majd kapom a kommentet, hogy mennyire utálják a „hobbyblognak” álcázott reklámokat – de nem tehetek mást.
Ami jó az jó.
Az Ikon pedig nagyon jó volt, aki meg nem tud elvonatkoztatni attól, hogy teljesen függetlenül is lehet pozitív véleményt írni egy étteremről, vagy ételről (pláne ha ezt kiemelkedő teljesítmény támasztja alá) az ne olvassa ezeket a pozitív véleményeket.
Az Ikon nem csak nagyon jó volt, de fantasztikus volt a berendezése is. Kiváló minőségű anyagok, ízlésesen elrendezve. Bent ülve az volt a gondolatom, hogy nem Debrecenben vagyok, hanem valahol Londonban a Notting Hill egyik diszkrét kis utcájában. Ráadásul ezt a miliőt tökéletesen egészítette ki a kiszolgálás vidéken szinte soha nem tapasztalt magas színvonala. Udvarias, diszkrét, segítőkész és nem tolakodó. Az egész benyomás rendkívül részlet gazdag volt, pedig még egy falatot sem ettem.
Egyértelműen a legnívósabb vidéki étterem.
Azért nem feledkezhetek meg az ételekről sem, hiszen az Ikon egy étterem. Egész pontosan Restaurant and Lounge.
A teljesség és a lounge hangulat kedvéért ajánlok egy kis zenét Paulo Arrudától. Csak rá kell kattintani a hivatkozásra: Lounge Beats by Paulo Arruda
Úgy kezdődött, hogy az első kérésemet rögtön nem tudták teljesíteni.
Italnak mentateát kértem. Rögtön elfogott a rosszérzés, amikor meghallottam a sajnálkozó mondat első szótagját. Hiába a szép környezet, de egy szimpla mentateát sem tudnak adni. Nos, ez a rosszérzés el tartott úgy 17 másodpercig is, mert a jól felkészült pincér, briliánsan vágta ki magát a csalódott szemeim kereszttüzéből. „Esetleg tudok javasolni zöldteát friss mentalevéllel”.
Mit lehet erre mondani?
Természetesen elfogadtam a javaslatot és gondolatban már röpültem is Marakesh világhírű piacára a Jemaa el-Fna-ra, ahol az árusok friss mentából készült teával kínálják a vendégeiket és kínáltak engem is. Persze ott egy kb. 23 perces alku kellett a teához, míg itt egy leleményes és felkészült pincér.
A tea felszolgálása tökéletes volt. Kérés nélkül méz és egy cikk citrom. Ráadásként a friss menta remekül kísérte a zöldteát.
Az étlap hasonlóan, mint a szilvásváradi Lovasban (ami szintén nagyon jó étterem), egy újságra emlékeztetett, aminek az elején, büszkén hirdetik, hogy továbbra is tartják a Gault & Millau ítészei által „magadott” egy szakácssapkát. Ezúton is gratulálok nekik, tökéletesen megérdemlik az ehhez szükséges 14 pontot.
Jól áttekinthető és érdekes lehetőségeket kínáló az egész „kiadvány”.
Legszívesebben elhoztam volna. Kedvencem a „MENÜ 30 KM”, amiről sajnos lecsúsztam, de legközelebb biztosan kipróbálom. Ebben a sorban a szükséges alapanyagokat egy 30 kilométeres körön belülről szerzik be. Nagyon imponáló.
Hoztak kétféle házikenyeret ikonos dobozban (hasonló, mint a Mákban), de a két kis kenyérke valahogy elveszett a nagy dobozban. Érdekes volt, hogy csak 1-1 szelet.
A kenyérhez enyhén fűszerezett sajtkrémet kaptam.
Finom volt együtt, de rögtön érkezett a Séf ajándéka is (még a legelején jeleztem, hogy korlátozott a parkolási lehetőségem és ehhez a kéréshez igazították a tempót, amit percre pontosan tartottak is a végéig). Céklapüré, kecskesajttal. Finom friss volt, pont beindította a gyomromat.
Leves: Sütőtök krémleves, pácolt libamáj, gyömbérolaj.
Csodálatos leves volt.
Tálaláskor a tányéron voltak a sült libamáj szeletkét, a gyömbérolaj és a pirított tökmagok.
Már tálalásnak is szép.
A tányér elhelyezése után öntötték fel a krémlevessel, majd a tetejét megszórták borssal.
Nem tudom, hogy miért és hogyan, de az utóbbi időben sokkal több kiemelkedő levessel találkozom, mint főétellel. A Viatorban is (SVÉT 1.) a leves volt a favorit és most az Ikonban is.
Főétel: Erdei gomba rizottó, kétéves parmezán, buggyantott tojás.
Az összhatás leggyengébb pontja. Leggyengébb, de még így is simán jobb, mint a legtöbb versenytársáé.
A tálalás ötletes volt a nagy deszkával és a csatosüveggel, amiből ki kellett kanalazni a tányérba, de két apróságon is fennakadtam.
Honnan tudják, hogy kétéves a parmezán?
Megkérdezetem, de senki nem tudott választ adni. Nem tudom, más hogy van ezzel, de ha valamiért kiírták, akkor azt szeretem, ha úgy is van. Jelen esetben is. Pont ugyanígy megrendelem, ha csak parmezán van feltüntetve az étlapon. Tehát először a leleményes pincérem jött zavarba, majd bement megkérdezni a séfet, aki küldött kóstolni a parmezánból, de nem tudta megmondani, hogy valójában milyen korú.
A másik probléma, hogy szóban elmesélték, szarvasgombát reszelnek a tetejére. Ennek örültem, de vagy nem került rá, vagy olyan kevés, hogy akár franciadrazsé is lehetett volna, mert érezni semmit nem lehetett belőle.
Fontos elmondani, hogy a nagy és kiváló állagú gombadarabokkal és a tojással egy nagyon magas színvonalú ételt kaptam, amit jó étvággyal teljesen el is fogyasztottam. A két említett „probléma”, valójában apróság, de talán, ezen a színvonalon legközelebb érdemes erre is figyelmet fordítani.
Végére jött a szokásos kérés, egy espresso.
A hely nívójának megfelelő volt a kávé, de sajnálatos módon a kis pohár víz lemaradt.
Mindent összevetve, nemzetközi színvonalú az Ikon, ráadásul ebben a kategóriában reális árakon. Nagyon jó szívvel ajánlom mindenkinek. Egy étterem, ami megmutatta, hogy vidéken is tudnak olyan nívót felmutatni, ami még Budapesten is ritka és nemzetközi mércével mérhető. Az élmény közelítette a Bock Bisztró színvonalát.
A látogatás most is inkognitóban történt. Az ebédért borravaló nélkül 4.380.- Ft-ot fizettem.
A végére ismét egy érdekesség:
A mosdóban szépen összetekert törülközők fogadják a „látogatókat”. Azt gondolom, ez is a minőség felé történő elkötelezettség egyik és igen ritka megnyilvánulása. Én örültem neki.