Egy régi gasztronómiai vágy valósult meg a héten, de a „katarzis” elmaradt.

Mindig kíváncsi voltam a Kobe és a Wagyu marhákat körüllengő legendák valódi hátterére. Vajon mi lehet a különbség köztük és miért tartják olyan nagy becsben ezeket az állatokat? Valóban olyan kiemelkedő a húsuk minősége? Tényleg méltóak a kialakult, számomra kissé túlmisztifikált „kultuszra”?

Ezekre a kérdésekre kerestem a választ akkor, amikor egy barátom javaslatára, egy speciális ajánlat keretében végig kóstoltuk a Fuji Japán étterem „Deluxe Wagyu Steak Menü” elnevezésű ételsorát. Ennek a sornak a főszereplője egy Wagyu rib eye steak volt, egész pontosan egy 180 grammos Kobe steak.

Megtudtam, hogy a Wagyu egy marha fajtaneve és a Kobe, az a Wagyu amit kizárólag Japánban nevelnek és valóban sörrel itatnak, masszíroznak és zenét biztosítanak a nyugodt, kiegyensúlyozott fejlődéshez. Tehát akinek nincs lehetősége Kobe steaket rendelni, de van Wagyu, nyugodtan választhatja, mert fajta szinten ugyanazt kapja.

Én nem jártam még Japánban és így nem tudom hitelt érdemlően azt állítani, hogy igen, láttam, amikor egy tagbaszakadt fickó Bach zenéje közben masszírozza az állatot, míg ezalatt, az  szürcsöli fel a frissen lefőzött sört. Pláne nem volt még lehetőségem arra, hogy egy európai nevelésű (mert, már Európában is tenyésztik) Wagyu húsát összehasonlítsam a Japánban nevelt társáéval. Lehet, hogy szkepticizmus, de nem vagyok biztos abban, hogy a nagy „misztifikum” érződik a hús ízében.

A Fuji „Deluxe Wagyu Steak Menü” fő fogása az általam valaha kóstolt legdrágább éttermi fogás. A felszolgált kísérőkkel csak ennek az egy fogásnak a jelenlegi ára (a mai weboldal alapján) 19.900.- Ft! Tehát több, mint a teljes Gresham sor egyben.

Íme, a menü.

Leges legelőször hűvös, nedves törülközőt kaptunk, hogy a kezünket „felfrissítsük” és a vacsora ideje alatt, szükség esetén használjuk. Legutóbb Singapore Airlines gépen kaptam felgőzölt törülközőt, de étteremben még nem találkoztam ilyen típusú figyelmességgel.

Aperitif: Calpis

Eredetileg egy alkoholos koktélt kaptam volna, de a vezetés miatt alkoholmentest kértem. A calpis egy joghurtos üdítő. Emlékeztetett egy kicsit az ananász juice ízére.

Sashimi:

Lazac ponzus salsa öntettel és tonhal kizami wasabival.

Kiváló minőségű alapanyagokból készült, kellemes harmonikus ízekkel. A tonhal frissessége és minősége teljesen szokatlan Budapesten.

Sushi:

2 féle különleges préselt sushi (fátyol angolnás és lazacos).

Nem tudom mennyire kapható, és népszerű Japánban a lazac, de itt tökéletesen bele illett a sushi koncepciójába. A rizs külön is élvezhető ízű és minőségű volt. Messze jobb a versenytársainál. A fátyol angolnához remekül passzolt a szezámmag.

2 féle különleges tekercs:

Pikáns tonhalas tekercs tobikkoval és rákos avokádós tekercs szezámmaggal.

Természetesen a sushinál és a tekercsnél is feltálaltak wasabit és pácolt gyömbért. Ennél a fogásnál is kiváló volt a rizs. A rákos avokádós tekercs ízhatása tökéletes volt, kiemelkedett a szokásos „tekercs ízektől”.

Főétel:

Grillezett Wagyu Menü (Kobe180 gramm) marha rib eye, 3 féle szósszal, sült zöldséggel, fokhagymás rizzsel, friss japán salátával és miszó levessel.

A hús egy vaslapon érkezett, felszeletelve. Nagyon jó megoldás, hogy melegen tartsa a húst, csak figyelembe kell venni a „sülési faktort”. Itt is egy leheletnyit túlsült.

A 3 féle szósz.

A jobb szélső volt a legjobb (szezámszósz). A bal szélső közepén reszelt retek van.

A sült zöldség.

Nekem fölösleges volt. Ízletes, de teljesen fölösleges.

A fokhagymás rizs.

Ez a rizs eltért a sushinál használttól (színben biztosan), de tartotta a felállított kiváló szintet. Nem volt túlfőzve mégis puha volt.

A friss japán saláta.

Kellett a húshoz, de nem tudtam megállapítani, hogy mitől volt japán.

A miszó leves (tálalás).

A felszolgáló szerint a Japánok fogyasztják a hús mellé, de számomra ez is fölösleges volt. Különleges volt a tálalás.

A nagy húsimádók biztosan felnégyelnek, de azt kell mondanom, pontosabban írnom, hogy a katarzis elmaradt. Egy egész más típusú marhahúst kaptam, a megszokottól. A legfurcsább az volt, hogy zsírosnak, kissé „csömörnek” éreztem. A hús rostjai egyértelműen marhára utaltak, de az íze inkább egy jó minőségű kacsára emlékeztetett. Kellett mellé a saláta is és a rizs is. Különösen furcsa volt, hogy a vaslap bal szélén, még a zsírosabb részekből készült, a frissen sült tepertőre emlékeztető darabkák voltak.

Én a soványabb marhahúst kedvelem és arra számítottam. Félreértés ne essék. Nagyon ízletes és az első falat után egyértelmű volt, hogy igazi különlegesség, de nem az az ízélmény maradt a számban, ami után már másnap sóvárgoknék.

Desszert:

Zöld teás piskóta édes babbal töltve, friss gyümölcsökkel.

Bá a gyümölcsök jól estek, de ez a desszert tökéletesen érdektelen volt. Nem rendelném újra.

Összességében egy nagyon érdekes tapasztalattal gazdagodtam és megvalósult egy régi vágyam, de az élmény sajnos simán elmaradt a Gresham Tasting élményétől.

Az ételek részletgazdagok voltak és kiváló alapanyagokból készültek. A kiszolgálás nagyon jó volt, de nem kiemelkedőbb, mint ami elvárható egy ilyen nívós helyen. Ami viszont meghatározó és kétséget kizáróan az eddigi legjobb, az a sushi és a tekercs. A Fuji ebben a kategóriában nagyon-nagyon megverte a mai magyar „sushi kínálatot”. Gratulálok hozzá!

A sushi szekciót a Mákos-Diós nyugodt szívvel ajánlja mindenkinek.

Amit még nagyon fontos megemlíteni! Zichy Mihály néhány éve, a baranyai Ófalu határában létrehozta az első magyar Wagyu tenyészetet. Sok sikert kívánunk Neki ehhez a bátor vállalkozáshoz!