Egy emlékért néhány szem meleg datolyáról?
Én igen. A degusztációs menüért. Még akkor is, ha a hozzá ajánlott borsorral összesen 31 136.- Ft fejenként. Nem mondom, hogy minden nap, de évente néhány alkalommal szívesen. Azt gondolom, hogy egy különleges, jól felépített menü elfogyasztása, különösen, ha hozzáértő kiszolgálással párosul, van olyan maradandó kulturális élmény, mint egy nagyon jó koncert, vagy egy különleges színházi előadás megtekintése a legjobb helyről.
Ebben reménykedve mentem el kóstolótársaimmal az újra megnyílt Lou Lou Restaurantba.
Aki az elmúlt tíz évben figyelemmel kísérte a magyar gasztronómia fejlődését, tökéletesen tisztában van a Lou Lou név jelentőségével és azzal, hogy ebben a fejlődésben mekkora szerepet játszott a Lou Lou mögött álló szakmai csapat.
Teljesen egyértelmű volt, hogy elmegyünk és eszünk egy degusztációs menüt.
Örültem és nagyon vártam, hogy egy nagyszerű sort elfogyaszthassak ebben a neves étteremben.
Érkezéskor az örömömbe némi csodálkozás keveredett (később még más is), mert azzal szembesültem, hogy a Fausto’s-ba megyünk. Pontosabban a helyére.
Hova lett a Fausto’s? Az az étterem, ami hosszú éveken át az ország egyik legjobbja volt. A pontos választ nem tudtam meg, de a webes böngészés alapján arra jutottam, hogy áttette a székhelyét a „testvér” étterembe az Osteriába, ami a Dohány utcában van.
Visszatéve a Lou Lou-ra. Nagyon szép környezetben fogadtak minket, a helyhez (és a saját pozícionálásához) méltó udvariassággal. Helyet foglaltunk, rendeltünk és kaptunk egy olyan menüsort, hogy két hét múlva csak a meleg datolyára emlékeztem az egészből.
Nagyon csalódott voltam is és vagyok is. Több mint egy hónapot nyűglődtem, hogy egyáltalán írjak róla, de végül arra jutottam, hogy ahol 18 900.- + 12% szervizdíjat kérnek egy degusztációs menüért arról írni kell, akár jó, akár rossz.
Például egy ilyen nívós környezetben soha nem tenném a menüt egy ilyen snassz papíron a vendégem elé.
Jól laktam az biztos, de a „kulturális élmény” tökéletesen elmaradt. A meleg datolya nagy ötlet, de semmilyen más ízt nem tudok felidézni. Még akkor sem, amikor újra nézem a fényképeket. Körülbelül, a Lou Lou egy főre jutó borsorral kiegészített árát fizettem néhány éve Londonban a Kensington Gardens közelében a Kitchen W8 nevű Michelin csillagos étteremben két főre, borral, vacsoraidőben. Nagyon érdekes, hogy ebből a vacsorából több ételre is emlékszem fényképek nélkül is.
Végeredményben ennyi lett az ára a hőn vágyott kulturális élményemnek, amiből csak a meleg datolya maradt meg, mint emlék.
A fentiek miatt, a szokásostól eltérően semmit sem írok az ételekről.
A sor előtt kaptunk kétféle kenyeret és vajat, illetve egy amuse bouche -t.
A sor:
Marinált tofu, reteksaláta, papaya, tápióka chips
Kacsa parmantier, füstölt kacsamell, fekete fokhagyma, répa, gyömbérkenyér
Szarvasgombás arancini, csirke gyöngyök, feketegyökér, zeller
Tenger gyümölcsei ravioli, kaviár velouté
Burgundi marha oldalas
Sajt
Császármorzsa, királydatolya, juhar szirup, toffee fagyi
A fagyi alatti fekete a meleg datolya.
Sajnos nálam ez a menü nem tudott komoly értékelést elérni. A sajt, megjelölt fogásként számomra elfogadhatatlan ebben a mennyiségben. A desszert meg külalakilag az.
Remélem, felzárkóznak, mert az látszik, hogy minőségi alapanyagokkal dolgoznak és a tudás is meg van, de ezen az árszinten sokkal többet kell mutatni, talán kicsit kevesebb bonyolítással. A Gault & Millau két sapkát adott 15 ponttal, de azt kell írnom, hogy a 14 pontos egy sapkás Ikon Debrecenben simán megveri, míg a szintén 15 pontos Csalogány 26 meg egy egészen más kategória.
Köszönöm a kóstolótársaimnak Péternek és Istvánnak a visszacsatolásokat!
