Kétség kívül Pannonhalma legjobb étterme a Viator. Ezt a kijelentést még akkor is meg lehet kockáztatni, ha a település méretéhez képest jelentős számú vendéglátóhelyek többségét nem látogatja le a gasztronómia élmények után kutató látogató.
Elég lehetne azt leírnom, hogy SVÉT tag, de attól tartok, hogy sokan nem tudnák hova tenni ezt a kijelentést, miközben legalább akkora hatással kéne járnia, mint amilyet a „Nagy Levin” várt időről időre a bemutatkozásai után.
A SVÉT, a Stílusos Vidéki Éttermiség rövidítése. Azt gondolom, hogy sokkal nagyobb ismertséget érdemelnének és ezzel párhuzamosan azt is, hogy a jelenleginél sokkal nagyobb ismertségük lesz a jövőben. A „SVÉT egyesület azonos felfogású, de eltérő stílusú éttermek baráti szövetsége” „13 étterem, 13 világnézet, 13 kreatív séf, 1 küldetés”, ahogy az oldalukon is írják, olyan tagokkal, mint például a Kistücsök, vagy az Anyukám Mondta. 13 vidéki étterem, amelyek már most rengeteget tettek a hazai gasztronómia fejlődéséért és tovább dolgoznak azért, hogy ez a fejlődés még magasabb szinteket érjen el.
Jövőben az M-D (Mákos-Diós) szisztematikusan végig látogatja mind a 13 tagot, aminek az első állomása a pannonhalmi Viator.
Tehát elég lehetne azt leírnom, hogy SVÉT tag, de amikor a várakozással teli vendégként megkaptam az első lerendelt fogást, ami egy szimpla zöldborsóleves is lehetet volna, már tudtam, hogy ilyennel csak nagyon ritkán találkozok. Lássuk be, vidéken sokkal szélesebb körben az a jó étterem, ami „házias” ízeket és nagy adagokat kínál, nem a szofisztikált, eltérő apró ízbombákkal manipuláló.
A Viator levesében érezni lehetet egy amolyan „mindent elsöprő” eltökéltséget. Nem elég, hogy nagyon üde, kimondottan friss ízhatású volt, hanem még három apró, de annál ízletesebb tételt is elhelyeztek a tányéron. A cukorborsót, a kecskesajtot és a mangalica fasírtot. Tökéletesen érződött a maximalizmusra való törekvésük.
Az étel pontos neve a „Cukorborsó-krémleves kecskesajtos mangalicafasírttal” volt 1250.- Forintért.
Tálaláskor a tányéron szépen el volt helyezve a két mangalicafasírt, a kecskesajt és néhány blansírozott cukorborsó, ami mellé az asztalnál öntötték magát a borsó krémlevest. A tányéron végül egy csodálatos kombinációvá vált a négy hozzávalló, a négy különböző ízzel és kontraszttal. Fontos kiemelnem, hogy a mangalicafasírt az állagával, az ízével és a sütés mértékével magában is egy nagyon magas színvonalú étel volt.
Összehasonlításként két, a közelmúltban kóstolt borsó krémleves.
Erhardt Sopron. Zöldborsó krémleves kecskesajttal.
Idézek a látogatás utáni bejegyzésből, „A zöldborsó krémleves kecskesajttal, nagyon kellemes állagú volt. Kissé szokatlan, de ötletes tálalási formában. Étvágygerjesztő volt már a látvány is”.
Okay Italia (Aréna). Crema di Piselli e Mascarpone (Mascarponés Zöldborsókrémleves).
Erről a látogatásról nem készült bejegyzés. Se az ételek, se a kiszolgálás semmilyen kiemelkedőt nem tudott mutatni. A felhasznált borsót valószínűleg túlfőzték, viszont a mascarpone nagyon jó ötlet volt és szépen kiegészítette a levest.
Külön extra, hogy a leves kanalazása közben az étteremnek helyet adó modern épület hatalmas üvegfelületein keresztül a Pannonhalmi Apátságot lehetet látni a szép kora őszi időben.
Az étterem kívülről is impozáns látvány.
Szerencsére a külső minimalizmusa teljes összhangban van a beltérrel, mindez úgy, hogy a látogató nem érzi ridegnek, vagy barátságtalannak.
Rendelés után nagyon finom házikenyeret és vajat kaptunk. Mind a kettő minősége kifogástalan volt.
Finom házi szörp.
A főfogás; zöldfűszeres nyúlcombfilé zsenge kukoricával és sült gnocchival.
A nyúl állaga és fűszerezése kiemelkedő volt, de ezen a napon a leves egy kissé árnyékba szorította.
A végén a ristretto pontosan olyan volt, mint amilyennek lennie kell. Sajnos vizet és kísérő aprósüteményt nem adtak mellé, pedig a kávé méltó volt a hely színvonalához.
A Viator bizonyította, hogy nem véletlenül SVÉT tag. Az ételek kiválóak voltak és a környezet letisztultsága is tetszett. Amiben viszont fejlődniük kell az a kiszolgálás. Kissé lassú és talán kissé felkészületlen volt (pl. ajánlották a szörpöt, de nem tudták megmondani, hogy milyen ízekből lehet választani). Remélem, legközelebb a konyha teljesítményét inkább erősíteni fogják, mint gyengíteni.
Összességében nagyon jó étterem, nálam biztosan benne van a vidéki legjobb tízben. Mindenkinek ajánlom kipróbálásra, különös tekintettel azoknak, akik az M1 autópályán Győr magasságában autóznak (a sztrádától kb. 20 percnyi autóútra található).