Kedves gasztronómia után érdeklődők!
Fontos naphoz érkeztem!
Már nagyon régóta szerettem volna a bennem felmerült gondolataimat blog formában megosztani. Őszinte kíváncsisággal, egyben meggyőződéssel várom, hogy mennyire magas minőségű tartalmakkal fogom tudni kitölteni ezt a „digitális naplót”, egyáltalán milyen ez a világ? Kik fogják olvasni? Milyen stílust sikerül kialakítani?
Érdeklődésem a gasztronómiához hosszú évekre vezethető vissza, amelyek során megpróbáltam kiművelni Magam (kisebb-nagyobb sikerrel). Rengeteg impulzus ért, olvastam a weboldalakat, látogattam az új éttermeket, felkerestem piacok eldugott sarkaiban megbúvó büféket, pecsenyéseket, lángost, fánkot sütő nénikéket. Találkoztam egyszerű ételekkel, amik világra szóló minőségben készültek és bonyolult ételekkel, amik Magyarországon nem megszokott alapanyag kombinációkkal csábítottak. Arra jutottam, hogy hazánkra méltán büszkék lehetünk. Rengeteg kiváló étel, rengeteg elkötelezett szakács, cukrász és rengeteg lelkes amatőr biztosít feledhetetlen gasztronómiai utazást, ha tudjuk, hogy mit és hol keressünk.
Az életemben fordulóponthoz értem és ezzel párhuzamosan elkezdem ezt a kalandot.
A Mákos-Diós megpróbál azokról a helyekről, ételekről írni, amik maradandó emléket hagytak bennem, azzal a csavarral, hogy igyekezni fogok egy külföldi szemével nézni, és látni. Célom, hogy idővel egy olyan „gyűjtemény” álljon minden olvasóm rendelkezésére, aminek a felhasználásával egyre újabb gasztronómiai élményekkel gazdagodhattok, és ha az élet úgy hozza, akkor akár a külföldről érkezett vendégeiteknek is nyugodt szívvel ajánlhatjátok.
A nyitó bejegyzéshez tartozó nyitó képen egy zöldséges marharagú pite látható, amit egy lelkes amatőr készített külföldiek részére is felszolgálható minőségben.
Sok-sok hazai gasztronómiai élményt kíván minden kedves olvasójának a Mákos-Diós blog!
