Egyértelműen nem.
A Costes Downtown egy igényesen kialakított, letisztult formavilágú, mondhatni trendi étterem a Vigyázó Ferenc utcában. Sajnos azonban egy súlyos örökséget kell cipelnie a hátán. A nagytestvérnek csillaga van. Ráadásul történelmi, mert az első magyar csillagot kapta, amit, azóta is sikeresen őriz. A súlyos örökség súlya pedig még nagyobb, mert a Costesben már jó ideje nem lehet ebédelni. Megszüntették ezt a lehetőséget, így aki ebédidőben a Costes minőségre vágyik, el kell jönnie ide. Én és tapaszalt kóstolótársam úgy döntöttünk kipróbáljuk, milyen is lehet?
Ezzel, sajnos szinte egyedül voltunk, mert rajtunk kívül az egész étteremben egy asztalnál ültek. Mégsem trendi, vagy csak a berendezése az? Nehéz eldönteni, hogy az ár túl magas, vagy az ár-érték aránnyal van probléma, esetleg nem is akarják, hogy délben többen legyenek és ők is a vacsoraidőre fókuszálnak. Végül is mindegy, mert nagyon jót ettünk, de nem volt tripla jó, mint a Fricska és nem volt dupla jó, mint a Zona, sőt igazából Zonától jobb sem volt. Ez utóbbi állítás egyszerre jelenti azt is, hogy a Zona ebédidőben extra kiemelkedő és azt is, hogy a Costes Downtown nem tudta megugrani azt a szintet, amire a név kötelezte.
Félreértés ne essék, nagyon sok részlet fantasztikus volt, élen a kis gombával (erre később még visszatérek), de néhány nem volt elég átgondolt.
6.900.- Ft + 12% szerviz sok pénz egy ebéd menüért Magyarországon. Persze már Bécsben is csak mosolyognának ezen az áron, de itthon sok. Ez akár a távolmaradók hivatkozása is lehet.
A belépéskor az első, ami feltűnt, az a fa illata volt. Az enteriőrben dominálnak a természetközeli anyagok, különösen a fa és ez különös nyugalmat áraszt. Tetszett. A második pedig, hogy szinte nincs senki. Ez nagyon különös ebédidőben 12.30-kor. Nem tetszett.
Amúgy a szisztéma a szokásos. Néhány tétel közül lehet választani az előételek, a főételek és desszertek közül egy egységes árért. Persze külön-külön is be volt árazva, de szisztéma alapján és az árazási stratégia miatt egyben érdemes. Az nem tudom, hogy, ha külön választottunk volna, akkor is ekkorák lennének az adagok, vagy nem, de nekünk pont megfelelő volt.
A rendelés leadását követően rögtön kaptunk egy kis ropogtatnivalót, ami leginkább a burgonyasziromra emlékeztetett. Jól nézett ki, köményes, tintahal tintás, paprikás és talán natúr ízesítéssel ráadásul finom is volt. Érkezett hozzá egy citromfüves mártogatóst is, de az nem hozta a várakozást. Nagyon diszharmóniában voltak benne az ízek. Kicsit talán túl savanyú is volt, meg talán egy kicsit édes. Nem illett a ropogóshoz. Kicsit olyan volt, mint amikor a Balatonnál akarna trendi lenni egy ideiglenes büfés és olyannal próbálkozik, aminek nem is érti a lényegét. Nem tetszett.
Közben kijött a limonádé is. Választásom a mangósra esett. Azt kell mondanom, hogy az év limonádéja. Mint később kiderült, valódi mangópürét használtak hozzá. Egyszerűen fenomenális volt.
Érkezett a következő elő-előétel a vaj és a kenyér, ami szintén nagyon tetszett.
Kétféle vaj, kecskesajtos és karamellizált (sült), kétféle kenyérrel, ami inkább zsemle volt. Ez a gyengém. Friss pékáru, finom vajjal. Ha semmi más nem lett volna, akkor is elégedett lennék. A kenyérkék forróak voltak, míg mind a két vaj különlegesen finom ízeket mutatott be.
Az előtel.
Kacsamáj és ökörfarok terrine Grecque módra. Őszintén megmondom, fogalmam sincs mi az a Grecque módra (közben kerestem a Larousse gasztronómiai enciklopédiában is, de nem volt benne), de, hogy meglepett és egyértelműen a nap legjobb fogása volt, az biztos. Rétegesen volt a máj és az ökörfarok, amit szépen körberaktak finom zöldségekkel. Isteni volt és a részletgazdagsága is, élen a kis gombákkal amiket elhelyeztek a zöldségek között. Gyönyörű és nagyon harmonikus fogás volt.
A főétel.
Confitált báránylapocka, édesburgonya, csili (nem értem, hogy magyarul miért nem chilinek írtak?) Szép fogás, különösen omlós hússal, de amúgy semmi emlékezetes. Fogyasztás során esküdni mertem volna, hogy a húst sous vide technológiával készült. A confitálással készült ételeknek másfajta állaga van. Esetleg a két technológiát keresztezték. kiemelkedőek voltak itt is a zöldségek, de a hús annyit hozott, mint amennyit ilyen körülmények között el lehet várni.
Érkezett a desszert.
’Vargabéles’, ribizli, tejföl fagyi. Az ötlet, hogy fánkokra hasonlóan kis gömböcöknek sütik meg, kiváló, de az íze annyira”szegény” volt, hogy hirtelen nem is értettem. A ribizlivel és a tejföl fagylalttal együtt már OK, de magába nem elég gazdag, csak a sok tészta, kissé ki is száradva. Egyértelműen csalódás.
A végén egy kávé, ami a kissé savanykásabb, nem olasz vonalat képviselte. Nem volt olyan „szokatlan”, mint a korábban már említett Zonában (ahol ez a gyenge pont), de legközelebb inkább iszok egyet a közelben lévő Espresso Embassy-ban (Arany János utca). Nem adtak hozzá vizet.
A végére még kaptunk egy kis meglepetést. Négy különböző édesség egy kis fatörzs szeletként. Klassz ötlet, de nem eléggé kidolgozott, mert sajnálatos módon tört kakaóbabra tették, így a Macaron kivételével (ami meg túl édes volt), mindegyikre ragadt egy kicsi, ezzel teljesen megváltoztatva az eredetileg tervezett koncepciót. Javaslom, hogy ezt a részletet mellőzzék a jövőben, mert akkor többet adnak ezek a kis édességek. Amúgy a tökmagos zselé volt a legfinomabb.
Összességében finom ebéd volt, de nem extrán kiemelkedő. Ez ráadásul nem csak árkérdés. Ha külföldi vendégem lenne, biztosan mást ajánlanék elsőre. A név nagy teher tudom. Ha a fenti sort fele ennyiért adná egy ”név nélküli” étterem, akkor ezek, a részletekben rejlő hibák valószínűleg nem zavarnának ennyire, így viszont igen. Az elváráshoz és az árhoz még javulni kell!
Mint mindig, most is inkognitóban voltunk és mindenért teljes árat fizettünk.
