Az egész úgy kezdődött, hogy régi adósságomat kívántam letörleszteni Magammal szemben. Nevezetesen, hogy elmegyek végre Encsre, egy jó vacsorára. Az Anyukám Mondta nevű étterembe (http://www.anyukammondta.hu/index.php) már régóta eljárnak az ismerőseim és mindig áradoztak, hogy milyen finom, milyen jó, és megveri a néha indokolatlanul felkapott, híres helyeket. Meg azt is mondták, hogy a legjobb vidéki étterem.
Én persze mindig helyeseltem, hogy biztosan nagyon jó, de azért a lelkem mélyén bennem volt az is, hogy az összehasonlítási alapok nem biztos, hogy rendben vannak. Mert hát, ha csak az eddigi két legemlékezetesebb nem budapesti élményemet előveszem (a székesfehérvári 67 és a balatoni Kistücsök), akkor azt gondolom, hogy elég magasra tették a mércét, amit nem olyan könnyű megugrani.
Tehát meglátogattam az Anyukám Mondta éttermet, ahol nagyon jól vendégül láttak és remek ízekkel, remek emlékekkel gazdagítottak.
Másnap már elkezdtem a gondolataimat összerakni, de úgy alakította az élet, hogy este egy üzleti vacsorára voltam meghívva a megújult Zara Hotel éttermébe az Arazba. (http://www.araz.hu/) Ott pedig történetesen több olyan fogást is felszolgáltak, ami nagyon hasonló volt az előző napi vacsorámmal.
Így adta magát a gondolat, hogy egy kis összehasonlítást végezzek.
Persze nem lehet elég objektíven ezt megtenni, mert az egyik esetében egy menü sort fogyasztottam a hozzá illő borokkal, míg a másikban a’la carte választottam borok nélkül.
Az egyik, egy szemmel láthatólag nagy költségvetéssel kialakított, nemzetközi mércével is elismerésre méltó vendéglátóhely, míg a másik egy családias hangulatú vidéki étterem.
Az egyik, első pillanatától kezdve profi konyhával rendelkezett, míg a másik korábban egy pizzéria volt, míg azt megelőzően meg egy bár.
Első ránézésre egyenlőtlen a verseny.
Persze az is számít, hogy kinek mi a fontos, meg az is, hogy kinek milyen az ízlése.
Számomra mindig meghatározó volt, ha az étterem által összeállított menü sort kóstolhattam végig. Ilyen esetben a hely gasztronómiai értékei még jobban érvényesülnek, mert az ilyen sorok összeállítása, nevezetesen az, hogy egyes ételek után mi legyen a következő, komoly tudást igényel és nagy gasztronómiai élményt ad, adhat.
Kérdeztem is Encsen, hogy Degusztációs Menü-t tudnak-e ajánlani? Az egyébként nagyon készséges fiatal pincér úgy nézett rám, mintha mondjuk mákos pizzát kértem volna. Az igazsághoz hozzá tartozik az is, hogy az Araz étlapján sincs ilyen opció, de jelen esetben pont ilyet kóstolhattam végig.
A végeredmény az lett, hogy az ételek íz hatása, minősége tekintetében az Anyukám Mondta nagyon simán megverte az Arazt és ténylegesen bizonyította, hogy ott a helye a legjobbak közelében. Ezzel párhuzamosan az Araz nagyon simán nyert a kiszolgálás tekintetében.
Nézzük az Anyukám Mondta ételeit:
Hízott kacsamáj, sütőtök, mangó; Gyömbéres sütőtök krémleves; Charolais marha steak (6 hétig érlelve, chimi-churri mártással, házi sültburgonyával); Világbéke.
A kóstolásban résztvevő partnerem sora:
Rózsaszín kacsamell tepertővel, fügepürével; Tanyasi csirkemell, házi sültburgonya, házi ketchup (gyerkőcöknek kategóriából); Csoki pie, sült tej, tonkababos tejszínhab.
Az Araz ételei:
Házi füstölésű kacsamell rózsaborssal, eper emulzióval; Paszternák cappuccino, medvehagyma pesztóval; Erdei gombaragúval töltött ravioli, rozmaringos libamáj szósszal; Vesepecsenye kukoricalepénnyel, borókás kávészósszal; Vörösáfonyás ganache kajszibarack ropogóssal.
Úgy gondolom, hogy annak ellenére, hogy több figyelemre, és kóstolásra méltó fogást is felsoroltam, mind a három sorból csak egy-egy ételt ragadok ki, azt, amelyik a legmaradandóbb gasztronómiai emléket hagyta bennem.
Encsen az én ételeim közül a legemlékezetesebb a „Világbéke” volt, ami nem más, mint egy maximum 1 dl-es pohárban felszolgált madártej, a tetején egy mini habcsókkal. Még most is mosolygok. Nagyon jó ötlet, mert a vége felé sokan csak egy kis édeset kívánnak. Az íze, állaga finom krémes volt, talán egy leheletnyi plusz vanília hiányzott belőle.
A partnerem sorában a „Tanyasi csirkemell, házi sültburgonya, házi ketchup (gyerkőcöknek kategóriából)” volt a legemlékezetesebb. Gyerekárban kaptunk egy szinte teljes felnőtt adagot. Mind a két hely tekintetében, az összes étel közül ez volt a legkiemelkedőbb. Egyszerűen fantasztikus. A csirke úgy volt felvágva, hogy a mellel együtt volt a szárny „combrésze”, ami egyben volt kirántva, valószínűleg panko morzsában, mellé nagyon-nagyon finom sültburgonya, a megszokott ketchupoktól sokkal ízesebb paradicsomos mártással.
Az Arazban a „Házi füstölésű kacsamell rózsaborssal, eper emulzióval” volt kiemelkedő. Friss ruccolát adtak mellé, amit leheletnyi mogyoró öntettel egészítettek ki. Remekül passzolt a kacsához, és a rózsaborshoz is. Sajnos fotót nem tudok mellékelni.
Összességében, a Mákos-Diós nagyon szívesen ajánlja az Anyukám Mondta Restaurantot egy külföldinek. Mert annak ellenére kerültek fel a gasztronómia térképére, hogy Miskolctól is még majdnem 40 kilométert kell autózni, ráadásul vélhetően mind alapanyag beszállítói szempontból, mind fizetőképes kereslet szempontjából finoman szólva sem a legszerencsésebb régióból hozza ezt a ragyogó teljesítményt.
A Mákos-Diós szívesen ajánlja az Arazt is egy külföldinek. Amellett, hogy gasztronómiai téren is az átlag felett teljesít, a kiszolgálása még annál is jobb. Továbbá gratulálok a tulajdonosoknak, amiért ez a nagy múltú épület újra pompázatosan ragyog, és ezzel hozzájárultak hazánk kulturális értékeihez.
