Aki nem ismeri ezt az ételt, szimplán a kép alapján biztosan azt gondolja elment az eszem, ha ilyen furcsa kinézetű fogásnak örülök. Egy sonkás zsemle valami fehérrel, talán tojással, mindez leöntve egy sárga szósszal és a tetejére rábiggyesztve egy kis petrezselyem az elegancia kedvéért.
Ki ehet ilyet, pláne reggelire?
Hát én. Sőt.
Évek óta keresem Budapesten azt a helyet, ahol ezt a komplex ételt, a Benedict tojást úgy megcsinálják, ahogy illik. Hát jelentem megtaláltam. Ráadásul nem csak szimplán megtaláltam, hanem a kóstolás közben egyértelművé vált, hogy a legjobbat találtam meg. Egyszerűen nem lehet más, csak a legjobb. Nem akarom a korábban már kipróbált nagyon neves helyeket felsorolni, legkevésbé pedig megbántani, de van mit tanulniuk. Aki bizonytalan, hogy jól készítik, vagy nem fogy még ajánlásra sem, menjen el Pasarétre és tanuljon. Nem szégyen a jobbtól tanulni és hát ez a legjobb. A „lelőhelye” pedig a Kispiac Bisztró Pasarét.
A Benedict tojás eredetéről számos legenda és verzió kering. Az alábbiakban a számomra legszimpatikusabbat osztom meg, amelyet a Wikipedia-n találtam.
“There are conflicting accounts as to the origin of eggs Benedict. In an interview recorded in the "Talk of the Town" column of The New Yorker in 1942, the year before his death, Lemuel Benedict, a retired Wall Street stock broker, claimed that he had wandered into the Waldorf Hotel in 1894 and, hoping to find a cure for his morning hangover, ordered "buttered toast, poached eggs, crisp bacon, and a hooker of hollandaise". Oscar Tschirky, the famed maître d'hôtel, was so impressed with the dish that he put it on the breakfast and luncheon menus but substituted ham for the bacon and a toasted English muffin for the toast.”
Röviden, Lemuel Benedict Wall Street-i bróker 1894-ben a másnaposság ellenszerét kereste a Waldorf Hotelben és akkor kért vajas pirítóst buggyantott tojással, ropogós bacon-nel és hollandi mártással. Ez az ötlet nagyon megtetszett Oscar Tschirky főpincérnek és kis változtatással (melyek közül a legfontosabb szerintem, hogy a pirítóst lecserélte angol muffinra) feltette a reggeli és az ebéd menübe is.
Az étel elkészítésének a nehézsége több rétegű. Elsősorban tudni kell buggyantott tojást jól készíteni. Hát már itt a kardjába dől a magyar vendéglátó társadalom 90 %-a. Egyszerűnek tűnik, de nehéz, éppen ezért kevesen is ajánlják az étlapon. Ha túlfőzik, akkor nem lesz”folyós” a sárgája, ami nagyon fontos részlet, ha meg alul, akkor meg rendesen kitálalni sem lehet. Másodsorban tudni kell jó minőségű hollandi mártást készíteni (a sárga szósz a tetején). A hollandi mártás, főleg tojás sárgájából és vajból készül. Hát Magyarországon ez sem alap. Mind a technológia, mind a megfelelő vaj kiválasztása olyan tudást igényel, ami szintén inkább keveseknek van meg, arról nem is beszélve, hogy ideális esetben a mártást langyosan kell tartani. Őszintén. Hány étteremben figyelhetnek erre? Harmadsorban szükséges az alapanyagokkal szembeni elkötelezettség. Minőség, minőség és minőség. Nem szép dolog például az English muffint mezei zsemlére cserélni.
Azt, hogy a Kispiacban milyen fortélyokat használtak fel az elkészítéséhez nem tudom. Az biztos, hogy nem zsemle, hanem English muffin képezte az alapját és az összes összetevő külön-külön is kiváló minőségű volt, amik így egyben tálalva adták ezt a nagyszerű élményt (és a tojás sárgája is pont olyan állagú volt – ahogy a képen is látszik – amilyennek lennie kell).
Korábban, még a nyári szünetük előtti héten is teszteltem a pasaréti Kispiacot és már akkor is maradandó élményt hagyott bennem az egyik ételével. Ez nem azt jelenti, hogy a többivel gond lett volna, de ez, az általánosnak beállított, egyébként magas színvonalat is bőven átvitte. Ez az étel a túrógombóc volt. Azon túl, hogy fantasztikus hatásvadász ötletként a tejfölt úgy tálalták mellé, mintha tejszínhab lenne (szifonból kinyomva), mind az íze, mind az állaga klasszis értékeket képviselt. Fölöslegesnek érzem a szavakat és a jelzőket keresni. A képek és a „kóstolás végeredménye” mindent elárul.
A reggeli végeztével kértem még egy presszó kávé. Itt sajnos egy picike hiányérzetem támadt. Az íze finom volt, de a tetején a crema vékony volt és az is hamar elillant. Ez több okból is lehet, de a legvalószínűbb, hogy vagy az őrlés nem megfelelő, vagy a hőmérséklet. Nyáron kis hozzáadott tejjel kértem és az tökéletesen készült. Nem tekinthető igazán hibának, ennek ellenére remélem, legközelebb vastagabb crema fog fogadni. Ami viszont a figyelmességet és a részletekre való odafigyelést jelképezi, alapból adtak hozzá egy kis süteményt, ami ráadásul még nagyon finom is volt.
Mindent összegezve egy nagyon hangulatos, barátságos étterem, elkötelezett, bizonyos ételeknél kimondottan maximalista konyhával. Nagyon jó helyszín reggelizéshez és nagyon jó helyszín napindító megbeszélésekhez is. Bátran merem ajánlani. A „pasaréti” Benedict tojás pedig olyan szinten klasszikus, hogy útikönyvekben kellene megemlíteni!
Mint mindig, most is inkognitóban voltunk és mindenért teljes árat fizettünk.
