A stílusos vidéki éttermiségre nincs más szó, csak az, hogy nagyszerű.
Az összes eddigi tag olyan színvonalat hozott, amire azt mondtam: ejha. Meghökkentő és stílusos kompozíciók, csodás ízek, nagyszerű kiszolgálás, ízléses környezet és ezen felül pedig valamilyen különleges élményfaktor. Idáig.
Régóta vágytam már arra, hogy a sokat emlegetett Baricska Csárdát a magam módján jól „meglakjam”. Előre eltöltött az izgalom, hogy ez egy olyan élmény lesz, ami végérvényesen és örökre kitörli a fejemből a balatoni csárdákkal kapcsolatos és mostanra már erős sztereotípiává fejlődött emlékhalmazt. Milyen nagyszerű és bátor vonal, ha a csárda nevet merik használni, miközben olyan nívót mutatnak be, mint a Kistücsök, vagy az Anyukám Mondta.
A közelmúltban eljött a pillanat és egy balatonfüredi kirándulás záróaktusaként némi fölényeskedéssel a hangomban, megemlítettem, hogy itt van egy SVÉT tag. Tutti fix, hogy nívós és abszolút nem racionális máshova menni.
Hát elmentünk. Elmondhatatlanul nagy hiba volt.
Nem emlékszem, hogy bármikor is ennyire nagy lett volna a különbség az elvárás és a tényleges tapasztalat között. Az biztos, hogy jó adottságú a hely, de az is, hogy a tulajdonos a látogatásunk napján nem lehetet a közelben, mert nem tudom elképzelni, hogy a tulaj jelenlétében ilyen „nívót” kapjunk.
Azon túllendülök, hogy tényleg fapados a hely és az eredetileg nekünk szánt asztal helyett kérnünk kellett egy másikat, mert olyan kényelmetlen volt. (Nem értem, 2015-ben ki keresi ezt a fajta vidéki romantikát, de biztosan vannak még olyan német városkák a keleti szegmensben, ahol végtelen szeretettel gondolnak a „balatoni virtusra” és az 1985-ös emlékekre. Pont néhány asztallal odébb volt is négy középkorúnak látszó, valószínűleg egykori „nehézatléta nő”, akik németül beszéltek, de a hely nem varázsolta el már őket sem, mert viszonylag hamar és nem túl jókedvűen távoztak) Azon is túllendülök, hogy a pincér ravaszkásan bizalmaskodó kedvességgel vett körbe minket, pont olyannal, ami borozás közben nem zavar, de amikor józan vagyok, akkor valamilyen vészcsengő kezd kolompolni odabent és ezt ismételgeti: légy résen – légy résen.
Előfordul, gondoltam. Biztosan itt maradt a múltból és ugye tudjuk, hogy idén munkaerő probléma volt a Balatonnál, mert a vendéglátóhelyek nem nagyon akarnak a korábbi évek során megszokottól többet fizetni a munkatársaiknak, így aki tehette kiment Ausztriába. Sebaj. Azon viszont nem lendülök túl, hogy egy több ezer forintos halételre avas szalonnát pirítanak, amit még meg is égetnek. Azon sem lendülök túl, hogy az utána felajánlott grátisz desszert (amit a vészcsengő ellenére a pincér ajánlására elfogadtunk), ami az egyik legfontosabb magyar desszert, a somlói, ehetetlen minőségű volt. Azon sem, lendülök túl, hogy végül a megreklamált és meghagyott ételt ki kellett fizetni és végül, amin egyáltalán nem lendülök túl és nem is akarok, hogy a blokkon (amúgy helyesen), 9 180 Ft szerepelt majd közvetlenül alatta 32,79 EUR
Utálom és felháborít, hogy a Magyarországra látogató vendégekkel, ha nincs éppen forintjuk olyan árfolyamot fizetettnek meg, ami meghaladja az elfogadottat és nagyon rosszul esne nekem is külföldön, ha így számolnának.
9 180 Ft egyenlő 32,79 EUR, vagyis 279,96-es árfolyammal váltották az Eurót a fizető külföldi vendégnek 2015. szeptemberében.
Ha 310-es árfolyamon számolunk, ami nagyjából a helyes mérték, akkor a 32,79 EUR beszorozva a 310-el, 10 164.- Forint jön ki. A két szám között majdnem egy ezres eltérés van a turista kárára.
Erre van valamilyen hivatalosan meghatározott árfolyam, vagy szabály? Én nem találtam ilyet.
A történelmi hűség kedvéért egy-egy gondolat az ételekről is.
A tábláról választottam levest: őszibarack-krémleves mézes zsendicével. 900.- Ft
Kellemes volt, de nem több. Az este legjobb része.
Főétel: harcsapaprikás túrós csuszával. 3 100.- Ft
A paprikás íze finom volt, de az avas szalonna megégetését követően a sült avas íz tönkrevágta az egészet (külön kértem a kóstolótársamat, hogy ő is ízlelje meg, hátha csak valamilyen korábbi íz befolyásol, de sajnos egyértelmű volt).
Grátisz desszert: somlói galuska. 800.- Ft, ebben az esetben ingyen.
A legrosszabb, amit valaha ettem. A tejszínhab helyett valamilyen nővényi, esetleg tojásfehérjéből készült fehér értékelhetetlen valamivel tálalták. Meghagytam. A Trófea Grillben, ami nem SVÉT étterem, fényévekkel jobb csokiöntetet és tejszínhabot adnak a somlóira. Sokkal jobbat. Amúgy érdemes megfigyelni a csokiöntet „sűrűségét”.
Összességében soha, semmilyen körülmények között nem vinnék ide egy külföldi vendéget. Ez a hely a régi időkből visszamaradt, a részletekkel nem törődő és a hibás ételt nyugodt szívvel kiszolgáló arcát mutatta, ami köszönő viszonyban sincs a többi SVÉT tag által nyújtott kimagasló minőségnek.
Végül egy fontos és értékelendő részlet. A mosdó nagyon tiszta volt és kis törülközőket készítettek elő a kagyló mellé. Ezért külön elismerés! Kár, hogy csak ezért.
