HTML

A Mákos-Diós Blog legfőbb törekvése

A Mákos-Diós célja, hogy bemutasson minél több, akár nemzetközileg is kiemelkedő, magyar gasztronómiai teljesítményt, különös tekintettel a hazai éttermekre és bisztrókra.

Friss topikok

Címkék

21 168 forintos emlék (1) 2222 (1) 279 Forintos Euro (1) 550 grammos steak (1) Alcatrazz (1) Almárium (1) Angus (2) Angus pástétom (1) Anyukám Mondta (1) Araz (1) Argentin (1) Aszalt pácolt gyümölcs (1) Auskobe Wagyu (1) Avas szalonna (1) Ázsiai leves (1) Az egyik legjobb kávé (1) Az egyik legjobb pisztácia fagylalt (1) Az év gasztronómiai csalódása (1) Az ország legjobb zölborsó krémlevese (1) A karácsonyi flódni (1) A tél legjobb levese (1) Bárány (1) Bárányragú (1) Baricska (1) Bárny burger (1) Bazsalikomos házi tészta (1) Bélszín Rossini (1) Benedict (1) Bib Gourmand (1) Bíró Lajos (1) Black Angus (1) Bock (1) Bock Bisztró (1) Boldog tehén boldog ember (1) Borjúmáj (1) Borkonyha (2) Borsod (1) Brand Ale (1) Bükk (1) Burgonya veloutée (1) Butter Brothers (1) Búza tér (1) Callebaut (1) Cappuccino (1) Cheddar (1) Chianti (1) Citromtorta (1) Costes DownTown (1) Croissant (1) Csacsihal (1) Csárda (1) Cserpes (1) Csülök (1) Cukorborsó (1) Cziniel (1) Daubner (1) Debrecen (1) Degusztációs menü (1) Degusztációs menű (1) Dió (1) Dobos torta (2) Dunaföldvár (1) Dunapark (2) Ebéd (4) Ebéd menü (2) Egyik legmenőbb budapesti pékség (1) Encs (1) English muffin (1) Eperkrémleves (1) Erhardt (2) És (1) Espresso (3) És Bisztró (1) ÉS Bisztró (1) Étcsokoládémousse (1) Európa (1) Faggyú pác (1) Fátyol angolna (1) Fehérbabgulyás (1) Fekete szezám (1) Fény utca (1) Fény utcai piac (1) Filet mignon (1) Fischer savanyúság (1) Flódni (3) Flórián aluljáró (1) Food Boutique (1) Fóti Kézműves Sörfözde (2) Fóti Pils (1) Four Seasons (1) Fricska (1) Fricska gastropub (1) Frőhlich (1) Füge (1) Fuji JApán étterem (1) Fülepi Kálmán (1) Füstölt fürjtojás (1) Füstölt pisztráng (1) Füstölt vaj (1) Garadna (1) Gasztronómia (8) Gasztro menza (1) Gombaleves (1) Gresham (2) Grillázs (1) Gyöngytyúk (1) Halleves (1) Hammurapi (1) Hanoi Pho (1) Harcsapaprikás (1) Hereford (1) Ikon (2) Ivancsics rosé (1) Kacsamáj (4) Kacsamáj terrine (1) Kacsamell sonka (1) Kagyló (1) Kakakós csiga (1) kakaos.blog.hu (1) Kakaós "tudásbázis" (1) Kakaós cisga blog (1) Kakaós csiga ranglista (1) Kakós csiga (2) Kapor fagylalt (1) Karácsonyi készűlődés (1) Kávé (5) Kávéház (1) Kecskesajt (2) Kempinski Hotel Corvinus (1) Kézműves bon-bon (1) Kézműves sör (1) Király Makréla (1) Kirándulás (1) Kisgyermek (1) Kispiac (1) Kistücsök (1) Kisvasút (1) Klassz étterem (1) Kobe (1) Kolbászda (1) kukorica fagylalt (1) Laci! Konyha! (3) Lacipesenye (1) Lángos (6) Lángososok közül a Michelin csillagos (1) Lazac (2) La Pampa (1) Lecsó (1) Legdrágább ebéd menü (1) Legjobb lángos (1) Legjobb tojásétel (1) Legjobb túrós batyu (1) Lemuel Benedict (1) Levendula (1) Libamáj (4) Libamáj brülée (1) Lila gnocchi (1) Lillafüred (1) Lillafüredi pisztrángtelep (1) Limonádé (2) Lipóti (1) Lou Lou (1) Lovas hírnök (1) Luxury Edition (5) Luxus (3) Luxus hotelek luxus éttermei (3) Macaron (2) Madártej (1) Mákos-Diós (3) Mák Bisztró (1) Malacpofa (1) Malac karaj (1) Mangalicafasírt (1) Mangalica pofa (1) Mangalica zsír (1) Marha velőscsont (1) Mars tér (1) Meleg datolya (1) Meleg kenyér (1) Mentás limonádé (1) Mexikói étterem (1) Mézes sült banán (1) Michelin csillag (1) Michlein Guide (1) Miskolc (2) Mohr im Hemd (1) mousse (1) Művészet és Gasztronómia (1) Narancsos-Mézes Gyömbérsör (1) Nemzetközi szinvonalú étterem (1) New York Kávéház (1) NU (1) Nyúl (1) OKAY Italia (1) Ökörfarok (1) Omaha (1) Osteria (1) Őszibarack-krémleves (1) Palapa (1) Pálinka (1) Palócgulyás (1) Pannonhalma (1) Pasarét túrógombóc (1) Peninsula (1) Petőcz András (1) Piac (3) Pisztráng (1) Póréhagyma (1) Power Lunch (1) Prime steak & wine (1) Problémakezelés (1) Profiterol (1) Quesadilla (1) Raj Ráchel (1) Rák (1) Recommended by Tom Selleck (1) Reggeli (1) Rib eye (1) Rib eye steak (1) Rimóczi (1) Ristretto (4) Rizottó (2) Sajt (1) Sajtos-tejfölös (1) Salon (1) Sashimi (1) Somlói (3) Sopron (1) Sör (1) Sörapu (2) Sorbet (1) Spárgakrémleves (1) Spar Monostori út (1) Steak (2) Stílusos Vidéki Éttermiség (1) Sugár előtti üzletsor (1) Süldőtarja (1) Susi (1) Sütőtök krémleves (1) SVÉT (3) Szamos (1) Szarvasraguleves (1) Szeged (1) Szegedi kifli (1) Szilvásvárad (1) Szilvásváradi Lovas Étterem (1) Szörp (1) Sztracsatella (1) Sztrapacska (2) Szürkemarha (1) T-bone steak (1) Takács Lajos (1) Tasting Menu (1) Tejivó (1) Tekercs (1) Tésztagyűrű (1) Tojás (1) Tojáspástétom (1) Tőkehal (1) Tökéletes borjúsült (1) Tökmag (1) Töltött avokádó (1) Tom Yum leves (1) Tonhal (1) Tonhalas "papucs" (1) Tóth cukrászda (1) Turbulya (1) Túró (1) Túrós batyu (1) USDA Prime Black Angus (1) Vaddisznópörkölt (1) Vaj (2) Vajastésztában sült körte (1) Vargabéles (1) Végállomás Bistorant (1) Veszprém (1) Viator (1) Vidéki Éttermiség (1) Vietnámi étterem (1) vilálgbajnokság (1) Virgin mojito (1) Wagyu marha (1) Wagyu stek menü (1) Wang Mester (1) Z. Nagy Cukrászda (1) Zebu (1) Zöldborsó krémleves (1) Zöldbors mártás (1) Zona (1) Címkefelhő

Két flódni két kávé és egy édes történet

2015.07.04. 14:24 Mákos Diós

 img_20150203_142651.jpg

A tavalyi nagy flódni összehasonlítást követően újra írok erről a nagyszerű süteményről. Akárhogy is keresem a gondolataimban, mindig az a vége, hogy számomra ettől kedvesebb édességet nehezen lehetett volna kreálni. Az összes töltelékelemet nagyon szeretem és együtt még mintha tovább fokoznák a hatást. Dió, mák, alma, szilvalekvár. Tökéletes. Az egyetlen problémám, hogy igazán laktató és mindig viszonylag nagyra vágják.

Alapból nem reggeli sütemény, viszont ebéd, vagy vacsora után meg kissé sok. Legtökéletesebbnek egy tartalmas leves utáni másodiknak gondolom, vagy esetleg uzsonnára egy kávé mellé.

A közelmúltban Dunaföldváron jártam és egy kedves ismerősöm javasolta, hogy az ebédünk után, ami csak egy, de nagyon tartalmas fogásból állt (harcsapörkölt kapros, juhtúrós csuszával) nézzünk be egy cukrászdába. Alapból egy kávé és egy kis édesség volt a terv. Nézelődés közben felfedeztem, hogy egy nagy üveg hűtőben van flódni (340.- Ft). Ezt választottuk. Presso és flódni. Nem rossz párosítás.

dunapark_vs_dunafoldvar_5.jpg

Finom volt. Sőt nagyon finom. Az eddig ismertekhez képest kissé más összetételű volt a tészta. Kicsit sötétebb és mintha lett volna benne egy leheletnyi fahéj, vagy szegfűszeg. Sajnos nem tudtam megállapítani, de az biztos, hogy jót tett neki, viszont sajnálatos módon vagy csak egy nagyon-nagyon vékony rétegben volt benne a lekvár a dió alatt, vagy nem volt. Ezt én hibának tartom. Ezen kívül az összes töltelék jó állagú, gazdag és fonom volt.

dunapark_vs_dunafoldvar_2.jpg

A Tóth cukrászda Dunaföldváron a 6-os főút mellett található. Finom kávét ittunk, amihez kaptunk kis sütit, viszont vizet csak külön kérésre és finom flódnit ettünk. A kávé aromája tartalmas, ízletes és a crema is finom, sűrű.

dunapark_vs_dunafoldvar_3.jpg

Flódnit vettem egyet elvitelre is, hogy az otthoni mérlegelés is meglegyen hitelesen (170 gramm volt).

dunapark_vs_dunafoldvar_9.jpg

Ekkor jött a gondolat, hogy a tavalyi tesztgyőztesemet ideje lenne újrakóstolni. A Dunapark flódnija kiemelkedő volt tavaly, de sajnos sokszor tapasztalom azt, hogy nem tudják a hazai vendéglátóhelyek egyenletesen tartani a színvonalat. Igazán kíváncsi voltam.

A Dunapark tudta.

Szintén egy kávé és egy flódni, majd otthonra még egy. Annyi eltérés volt a két kóstolás között, hogy a dunaparki kávé ristretto volt.

img_20150203_142540.jpg

img_20150203_142559.jpg

A kávé, mint a nagykönyvben. Tökéletes állag, tökéletes íz, gyönyörű crema, alapból mellé a kis süti a víz és a tej. A flódni is csodálatos (360.- Ft). Semmit nem változott a minősége. Címvédőhöz méltó teljesítményt mutatott. Kiemelkedően omlós tészta és gazdag töltelékrétegek. Természetesen a szilvalekvár jól láthatóan jelen volt.

dunapark_vs_dunafoldvar_11.jpg

A mérlegelés 195 grammot mutatott. A tavalyi első flódnis bejegyzésemben (Együnk flódnit. Íme, egy kis összehasonlítás) 185 gramm volt. Külsőre nagyon hasonló. A tészta minősége is megmaradt, viszont a mák töltelék egyértelműen vastagabb lett. Lehet, hogy ott van a plusz 10 gramm?

dunapark_vs_dunafoldvar_17.jpg

A mérlegelések végén még készítettem néhány olyan fotót, amin a két félbe vágott flódni egymás mellett van. Ezeken a képeken egyértelműen látszik a két sütemény közti különbség.

dunapark_vs_dunafoldvar_13.jpg

dunapark_vs_dunafoldvar_14.jpg

dunapark_vs_dunafoldvar_15.jpg

Összességében egyértelmű, hogy a Dunapark flódnia volt a jobb. Az eddigiek alapján a legjobb, viszont a Tóth cukrászda is büszke lehet a magáére. Bár hiányzott a lekvár, de a többi töltelék elem kiemelkedően jó állagú és finom volt.

Mind a kettőt ajánlom megkóstolni!

Mint mindig, most is inkognitóban teszteltem mind a két süteményt.

A végére egy édes történet, amit az egyik tavalyi kommentezőm, csepke linkelt be. Ő, életében először ezután a történet után sütött flódnit. Jó olvasást!

Petőcz András: Egykor volt házibarátaink. A karácsonyi flódni

      „A helyzet az, hogy az anyám otthon volt a tócsniban, de a flódnit egyáltalán nem ismerte. Sztrapacskát azt minden mennyiségben tudott csinálni az anyám, de már a pitával és a kindlivel is bajban volt, barheszt pedig talán ha kétszer készített életében, saját bevallása szerint.

      Mondta is mindig az apámnak, hogy nem Gömör vármegyébõl kellett volna tót leányt választanod, apus, ha nem szereted a sztrapacskát, és mindenáron flódnival akarod elrontani a gyomrod. Aztán mégis megtanult flódnit sütni az anyám, és sütött is olyat, hogy annál még a Sári néni se tudott jobbat.

      Attól a flódnitól helyreállt a családi béke.

      Merthogy megbomlott a családi béke, nem is attól bomlott meg, hogy nem tudott flódnit sütni az anyám, mert azt elviselte volna a család, és abból veszekedés se lett volna, hanem inkább attól bomlott meg, hogy a Sári néni tudott flódnit sütni, és az a flódni tényleg nagyon jó volt, és jött is az a flódni rendszeresen, hozta a Sári nénit, talán kicsivel többször is, mint kellett volna.

      Mondta is a nõvérem, az Irma, hogy nincs valami rendben azzal a flódnival, a Sári néni flódnijával, mert másnap mindig migrénje van az anyámnak, az apám meg olyan ideges, hogy majd felrobban.

      A történet még akkor kezdõdött, amikor a Sári néni és az apám gyerekek voltak, és ott laktak mindketten a Klauzál térnél, az apám a Dob utcában, a Sári néni a Kisdiófa utcában, és állandóan a Klauzál térre mentek játszani.

      Merthogy gyerekkori jó barátok voltak az apám meg a Sári néni, legalábbis az Irén néni, aki majdnem mindennap jött segíteni a háztartásban, és mindig mindent tudott, szóval az Irén néni így mesélte, hogy a Sári néni meg az apám együtt nõttek fel, és, ezt is mondta az Irén néni, több is lett volna ez egyszerû gyerekkori barátságnál, ha nem jön az anyám, és az utolsó pillanatban el nem halássza a Sári néni orra elõl az apámat, merthogy az utolsó pillanatban jött be a képbe az anyám, akkor, amikor már a Sári néni szülei befogadták a családba az apámat, így mondta az Irén néni, hogy befogadták, és közben lehalkította a hangját, és jelentõségteljesen ránk nézett, rám meg a nõvéremre.

      Bizony így volt, mondta az Irén néni, és felemelte az ujját, úgy, ahogy csak õ tudta felemelni, és azt is hozzátette, hogy a Sári néni azóta se ment férjhez, szegény, és azóta is egyedül van, a szüleivel, akik azóta se akarnak hallani a Czigler családról, mert az apám, az apátok, mondta az Irén néni nekem meg a nõvéremnek, nem tartotta be az ígéretét, amit a Grózl Sárinak tett.

      Merthogy Grózl Sárinak hívták a Sári nénit.

      De ettõl függetlenül jött hozzánk a Sári néni rendszeresen, mert jóban voltak az apámmal, jött ünnepkor meg születésnapkor, jött csak úgy váratlanul is, hétvégeken, és mindig hozott valamit, süteményt, ezt-azt, legtöbbször flódnit hozott, mert tudta, hogy az apám imádja, ha roppan a tésztája, omlik a szájban a borban párolt alma meg a szilvalekvár és a mák, meg a diótöltelék, és az egész puha és ropogós, olyan, mint amilyennek a flódninak lennie köll, ahogy azt az Irén néni mondotta volt, akkoriban.

      És tény az is, hogy a Sári néni mindig nagyon kedves volt az apámmal meg velünk is, csinos is volt, jó szaga is volt, csak az anyámmal volt kissé kimért és ideges.

      Aztán egy napon mégis minden megváltozott, épp úgy chanuka táján, közvetlenül karácsony elõtt.

      Már december elején nagy szervezkedésben volt az anyám, állandóan az Irén nénivel súgott-búgott, meg szakácskönyveket bújt, aztán egy napon azt mondta az apámnak, hogy ünnep lesz, merthogy megjön a testvérbátyja Svédországból, az Ede, és december 23-án reggel érkezik, repülõvel, az Ede, aki vagy huszonöt éve nem volt itthon, Magyarországon, meg otthon sem, a Felvidéken, Rimaszombatban, merthogy az utolsó pillanatban, így mondta az anyám, '57 januárjában lépett le, és csak most szánta rá magát, hogy jöjjön, és jön, szóval 23-án este valami ünnepséget kellene tartani.

      És ettõl az egész család olyan izgatott lett, még a nõvérem is meg az Irén néni is, mindenki, a fene tudja, miért, és valahogy mindenki nagyon készülõdött valamire, csak én nem készülõdtem, de a nõvérem, az Irma, azt mondta, nekem nem is kell készülõdnöm, mert aki még iskolába se jár, az csak várja nyugodtan a meglepetést, az nem nagyon tud semmit se csinálni.

      És december 22-én már tetõponton volt az õrület, az anyám állandóan az Irén nénivel lógott a konyhában, és mindig játszani küldött, hogy ne lábatlankodjak már ott, és este a vacsoránál azt magyarázta az apámnak, hogy másnapra az apám jelentsen beteget, ne menjen tanítani, mert ki kell mennie az Ede elé a repülõtérre, az anyám ugyanis nem tud kimenni, merthogy migrénje van, és holnap reggel is az lesz, azt már elõre tudja, de semmi baj, hozza be a repülõtérrõl az Edét az apám, fél 12-kor érkezik a gép, vámvizsgálat meg minden, meg az a nagy forgalom, szóval nem baj, ha csak három körül érnek haza, merthogy este hatkor kezdõdik az ünnepség, akkorra kell igazából megérkezniük.

      És akkor az apám látta, hogy nem lehet vitatkozni az anyámmal, mese nincs, ki kell mennie a repülõtérre másnap, igaz, hogy nem vett ki szabadnapot, hanem megtartotta a reggeli óráit az iskolában, és csak aztán buszozott ki az Ede bácsi elé a repülõtérre, és így kecske is meg káposzta is, ahogy azt mindig szokta volt mondani az apám.

      Mi meg kora reggel talpon voltunk, az anyám sugárzott az örömtõl, egyáltalán nem tûnt fejfájósnak, sõt, nagyon is életerõs volt, az Irén nénivel már szedték is elõ a konyhában az edényeket, meg a halat, halászlé lesz, súgta az anyám, és átszalajtotta a Schubertékhoz az Irmát, a nõvéremet, aki szintén nem ment iskolába, merthogy neki meg gyomorrontása volt, és a Schuberték fürdõszobájából a nõvérem egy zacskóban két tükörponttyal tért vissza, mert tegnap óta a Schuberték mosdójában lubickoltak a pontyok, hogy miért pont ott, és miért nem nálunk, azt ma se tudom, és akkor az anyám elkezdte felvágni a pontyok hasát, és amikor felvágta a pontyokat, akkor belenyúlt a hasukba kézzel, és ott csavarintott egyet, meg húzott egyet, és mindenféle belsõség lógott ki az ujjai közül, amikor kivette a kezét a ponty hasából, és a ponty légúszóit is megmutatta nekem, és megmutatta azt is, hogyan lehet a légúszókat kipukkasztani, meg az ikráját is megmutatta, azt mondta, az nagyon finom lesz a levesben, aztán fogta, és szeletekre vágta a pontyot, persze elõtte még jól megpuceválta késsel, hogy ne legyen rajta pikkely, és már tette is a levesbe a halszeleteket, meg paprikát is szórt bele, meg sárgarépát, zellert, fehérrépát, sõt, majd elfeledtem, hogy még a ponty fejét is levágta, és megmutatta, hogy hol a szeme a pontynak, és a szemét egy kés segítségével olyan ügyesen fordította ki, hogy teljesen egyben maradt a szem, nem folyt ki, így aztán a szemgolyó ott hevert magányosan az asztalon, és továbbra is csak nézett az a szemgolyó, figyelte, hogyan készül az ünnepi vacsora, az ünnep elõtti vacsora, mondta az Irén néni epésen, aki eközben tésztát készített, galuskát a levesbe, és egy nagy fazék már ott állt a sparhelton, és minden rotyogott benne, és a többi pontyszelet is készült közben, rántott ponty készült meg fõtt krumpli hozzá, de azt csak elõkészítette az anyám, azt mondta, csak ippeg elõkészítem, és majd frissiben kisütjük, és tényleg, tányérokra pakolta a szeleteket és a kis asztalra tette, aztán letakarította a nagy asztalt, tisztára, és azt mondta akkor, nekem meg a nõvéremnek, hogy gyerekek, most elkészítjük apátoknak a flódnit.

      És ez a mondat ott, az óbudai ház konyhájában, nagyon is ünnepélyesen hangzott.

      És lisztet vett elõ az anyám, és libazsírt vett elõ meg három tojássárgáját, kevéske cukrot is, és gyúrni kezdte a flódni tésztáját, és ragadt az ujjaihoz a tészta, de nem törõdött vele, elõvett még egy kevés lisztet, és az ujjaira ragadt tésztát ügyesen letisztogatta a segítségével, és nagyon ügyesen öt egyforma kupacot csinált a tésztából, és mind az ötöt vékonyra nyújtotta, olyan ügyesen, hogy azok katonásan sorakoztak ott, az asztalon, egymás mellett, és egyformák voltak, és akkor betette az egyik ilyen kinyújtott tésztát a már elõkészített tepsibe, és borral és citromlével megöntözött, citromhéjjal és cukorral ízesített dióreszeléket tett rá, majd erre a diótöltelékre gondosan ráhelyezte a második tésztalapot, és arra cukorral, citromhéjjal, citromlével és mazsolával összekevert darált mákot rakott, jó vastagon, aztán jött a harmadik tésztalap, amire szilvalekvár került, majd erre jött a negyedik, amire borban megpárolt és barcheszmorzsával elkevert reszelt almát tett, és ezt az egészet lefedte az ötödik tésztalappal.

      Azt mondta akkor az Irma, a nõvérem, hogy ez már önmagában olyan gyönyörû, hogy nem is sütemény ez, hanem szobor, és hogy nem is gondolta volna, hogy ilyen az igazi sütemény, és hogy boldog, hogy nõnek született.

      Aztán az anyám diadalmas mosollyal betolta a tepsit a sütõbe, és rábízta mûvét a sparhelt sárgásan izzó faforgácsára.

      Amikor megérkezett végre az Ede bácsi meg az apám, akkorra már az enyhe flódniszag észrevétlen lopta be magát a bútorokba, a falakba, a gyomornedveinkbe.

      És megjött az Ede bácsi Svédországból, és nagydarab volt és kopasz, és kedélyes, és mindig csak mondta a magáét, és nem lehetett szóhoz jutni mellette, és ajándékokat is hozott, nekem egy akkora farmernadrágot, hogy kétszer is belefértem, és Lee volt az a farmer, és megállt a sarokban, annyira valódi volt.

      És az Ede bácsi megölelt engem meg a nõvéremet, és azt mondta, hogy mi akár még Rimaszombatban is megállnánk a helyünket, olyan klassz, keménykötésû Harto gyerekek vagyunk.

      Mert Harto Edének hívják az Ede bácsit.

      És jött a vacsora ideje, és már hozta is a levest az anyám, amikor a nõvérem, az Irma, aki kilencéves volt akkor, kiszaladt a kertbe, majd öt perc múlva egy kicsi, talán ötvencentis fenyõfával tért vissza, egy délceg kis fával, ahogy az Irén néni mondta volt másnap, és letette az apám elé a fát, és azt mondta akkor az Irma, hogy látod, apus, ez lesz a mi karácsonyfánk mostan, és dacosan az apám szemébe nézett.

      Az apám, szegény, úgy hirtelen köpni és nyelni se tudott.

      Merthogy mi addig nem ünnepeltük a karácsonyt, soha.

      És az Irma, a kilencéves, továbbra is csak az apám szemébe nézett, és azt mondta még, hogy tudod, apus, én olyan akarok lenni, mint a többi gyerek az iskolában, nekem kell ez a karácsonyfa és punktum.

      Aztán leült a székére, és jó hangosan azt mondta az anyámnak, hogy éhes vagyok, édesanyám. Amire az anyám szó nélkül merni kezdte a pirosasan csillogó paprikás halászlét.

      Aztán valahogy nagyon csöndben megettük a halászlevet meg a rántott pontyot.

      Nem volt azzal a halászléval meg rántott ponttyal semmi baj, de mégis mindenki olyan elgondolkodó lett, hirtelen.

      A rántott ponty végére persze felengedett kissé a hangulat, merthogy mégiscsak Svédország meg Ede bácsi, és az apám kérdezgette az Ede bácsit, hogy milyen ott az élet, mármint Svédországban, Nyugaton, és aztán politizálgattak kicsit, kicsinkét, ahogy az Irén néni mondotta másnap, és olyannyira politizálgattak, hogy a ponty után az apám elõkapott egy üveg vörösbort meg egy kóser szilvát, ettõl a hangulat végképp felengedett, és a harmadik pohár bor után az apám már felállt, hogy valami kis beszédet mondjon az Ede bácsinak, aztán csak annyit mondott neki, hogy lechájim, amibõl tudni lehetett, hogy igazán jókedve van.

      És akkor az anyám azt mondta, hogy hozna még valamit, és mosolygott, és piros volt az arca, és behozta a frissen kisütött és felszeletelt flódnit, és valami felejthetetlen mozdulattal az apám elé, az asztalra tette.

      Meleg volt az a flódni, és úgy illatozott, hogy mindenki kivirult csak az illatára is.

      Az apám alig akart hinni a szemének.

      És csak nézte, nézte a flódnit az apám, majd a kezébe vette az elsõ flódniszeletet, és felmutatta az anyámnak, és megint azt mondta, hogy lechájim, és ünnepélyesen a szájához emelte a flódnit, és a szilvalekvár az ujjaira csorgott, és meleg volt a töltelék, és az apám nyalogatta az ujját, közben pedig olyan szerelmes szemekkel nézett az anyámra, hogy még mi is zavarba jöttünk.

      És az anyám nevetett akkor, boldogan és felszabadultan.

      Úgy nevetett, ahogy addig még nem láttam nevetni, és ahogy nem láttam nevetni azóta sem.

      És váratlanul csöngettek az ajtón, de mi tudtuk, hogy ezt az estét már nem tudja elrontani senki és semmi ezen a világon.

      A Sári néni volt, a kabátját hó borította, a haján, azon a jó szagú haján apró drágakövekként csillogtak az olvadó hópehelydarabkák.

      Egy pillanatra hátrahõkölt a Sári néni, de éppen csak a meglepetéstõl, ahogy a jókedvünk az arcába csapott, meg az idegen férfi látványa is riasztotta, és menni akart, amikor az anyám odalépett hozzá, és olyan természetesen vezette be a szobába, és ültette le épp az Ede bácsi mellé, hogy az ellen senkinek se lehetett kifogása, nem is volt, csak a nevetésünk lett majdnem fuldokló, amikor a magával hozott csomagból egy adag flódni került elõ, frissen, melegen, ropogósan, úgy, ahogy az a nagy könyvben meg van írva, ahogy másnap az Irén néni is mondotta volt.

      Látta a Sári néni, hogy az asztalon már ott van az ünnepi flódni, mi meg azt láttuk, hogy kicsin múlik, és elsírja magát.

      Akkor az Ede bácsi megmentette a helyzetet.

      Ránézett az Ede bácsi a Sári nénire, és elvett egyet a Sári néni sütötte flódniból, és beleharapott, majd lenyalta az ujjáról a kicsordult szilvalekvárt, és jókedvûen a Sári nénire nézett. Aztán már nyúlt is a következõ szelet Sári néni sütötte flódni után.

      Az apám meg egy kupica kóser szilvát nyújtott át elõbb az anyámnak, aztán a Sári néninek.

      Jóval éjfél után ment el akkor a Sári néni tõlünk, és hogy ne kelljen egyedül hazamennie, haza is kísérte õt az Ede bácsi.

      Nagyon hideg volt abban az évben a december 24-ére virradó éjjel, talán ezért ivott meg jó sok kupica kóser szilvát a Sári néni és az Ede bácsi, ahogy az Irén néni azt másnap mesélte nekünk, mert a nõvérem meg én már régen aludtunk akkor, amikor elment tõlünk a Sári néni, szóval, az Irén néni szerint a kóser szilva is tehet arról, no meg a flódni, hogy februárban közös képeslapot küldött nekünk a Sári néni meg az Ede bácsi Stockholmból, Svédország fõvárosából”

 

Szólj hozzá!

Címkék: Kávé Dunaföldvár Dunapark Flódni Petőcz András Tóth cukrászda A karácsonyi flódni

A bejegyzés trackback címe:

http://makos-dios.blog.hu/api/trackback/id/tr67595158

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.