Egyszerűen imádom a vidéki éttermeket. Valahogy másképp telik az idő vidéken. Semmi rezonancia, semmi túlzott pózolás, csak békés falatozás. Örömteli látni, ahogy a vidéki gasztronómia fejlődik. Szűkülő étlapok, növekvő minőség és szerencsére egyre igényesebb vendégkör. Egyre többen, ha étterembe mennek, akkor inkább a minőséget próbálják választani. Persze ez nem egyszerű feladat, de a különböző gasztronómiai kalauzok elég jó iránymutatást adnak. Budapestre. Például a nemrég megjelent 34. Michlein kalauzban, azon felül, hogy egy nyilvánvalóan csillagot érdemlő étteremnek nem adták meg az elismerést (Zona), úgy érzésre a vidék is mintha hátrányban lenne. Mi lehet annak az oka, hogy ezek nem kerülnek előtérbe?
Nem tudom mi az igazság, de az biztos, hogy nagyon igényes konyhák vannak ma már vidéken is, csak hát nem nagyon írnak róluk. Miért is? Tudom, nehéz kiszakítani az időt az utazáshoz, meg macerás a sok kilométer levezetése, sokba van az üzemanyagköltsége, a szállás és végül a vidéki éttermeknek nem nagyon lehet eladni mindenféle fizetős csomagokat, aminek fejében lehet kerekíteni egy jó kis bejegyzést, amihez hozzá társul némi hirdetés is. Ugye, már Te is olvastál olyan hamburgerről bejegyzést, aminek szembetűnően ott volt a hirdetése is?
A Mákos-Diós minden alkalommal örömmel utazik vidékre és feltételmentesen megírja amit ott tapasztalt, miközben a házigazdáknak fogalmuk sincs arról, hogy egy gasztrobloggert szolgálnak ki.
Jelen esetben Veszprémbe utaztunk és egy újabb SVÉT tagot látogattunk meg a CHIANTI-t.
Nem véletlenül SVÉT tag. Tökéletesen hozta az ezen elismeréshez (mert bizony elismerés ehhez a 14 tagból álló közösséghez tartozni) illő színvonalat. Sőt azon felül is. Eddig még sohasem tapasztaltam, hogy a gyermekekre ilyen megkülönböztetett figyelmet fordítsanak. Külön „játszósarok”, ahol egy nagyon kedve ifjú hölgy semmi mással nem foglalkozott, csak a kisvendégekkel. Aktív szülőként nem tudok elég hálás szívvel gondolni erre a momentumra. Köszönet érte!
Nézzük az ételeket.
Rögtön a rendelés után házi kenyér és szarvasgombás vaj. Mind a kettő a kategóriájának az élvonalába tartozott. Ropogós kenyérhéj és illatos vaj. Egy lehetséges rizling kóstolóhoz mást nem is kellene adni.
Inni szénsavmentes vizet választottam (Szigeti 0,75 l, 600.- Ft), ahol ismét egy remek részletet fedeztem fel, mégpedig az üveg nyakán egy kis címkén pont az étterem neve szerepelt. Hmmm.
Leves; „Bakonyi halleves” (1 390.- Ft).
Attól volt bakonyi, hogy tejszínnel és gombákkal készült. Nagyszerű ötlet, ráadásul nem csak halhús került a levesbe, hanem mintha halból készült „húskenyeret” is tettek volna bele. A képen jól látszódik, amint a sarka kissé kiemelkedik a léből. Nagyon finom.
Tartalmas és ízletes volt, de sajnos a gombáknak az íze egyáltalán nem volt karakteres. Olyan, mint amikor a halászlében lévő halat külön vízben főzik meg. Kár érte, de az „élmény” még így is kiemelkedő volt.
Másodiknak egy előételt választottam. "Makadámdiós kacsamáj füstölt szilvával, édesköményes zöldalmával" (2 790.-Ft).
Gyönyörű tálalás és szép ízharmónia jellemezte. A kacsamájat egy nagyon fontos és nemes, szinte alapételnek tartom a magyar gasztronómiában, amit megkülönböztetett figyelemmel illik kezelni. Jelen esetben az elgondolás és a kivitelezés is jól sikerült, de sajnos egy jelentős apróság elkerülte a készítők figyelmét. Benne maradt az ín. Két ínszálat is találtam, amit egy ilyen alapanyagnál, pláne ekkora kivitelben nem elegáns benne hagyni. Ettől eltekintve gyakorlatilag hibátlan fogás volt.
Desszert: "Gesztenyés Éclair-fánk csipkebogyólekvárral és vaníliafagylalttal" (1 390.- Ft).
Könnyű, ízletes szofisztikált édesség. Az ebéd legjobbja. A gesztenye hab és a fánk tésztája is kiváló, a kategóriáját meghaladó.
Végére egy ristretto. Logózott csészében kaptam, ami ismét egy elég ritka figyelmesség, de sajnos a kávé elsőre elég szomorú látványt nyújtott és lemaradt a kis pohár víz meg a kis süti is. Szerencsére az íze nagyon kiegyensúlyozott és finom volt.
Összességében nagyon jól éreztem magam és teljesen egyértelmű, hogy bármikor szívesen visszamennék. Az ételek általános színvonala a két észrevétel ellenére, átlag fölötti, míg a kiszolgálás gyorsasága, kedvessége és figyelmessége kiemelkedően magas. Nagy dicséret a gyermekekkel kapcsolatos részletekért és a tisztaságért!
Itt is, mint mindig inkognitóban, fizető vendégként élveztük az ebédet.
A végére még egy érdekesség. A mosdóban szépen összetekert törülközők voltak előkészítve. Eddig vidéken, csak az Ikonban találkoztam hasonlóval. Gratulálok!