Talán helyesebb így írni: LACIPECSENYE.
Ebben a konstellációban nem a henteseknél, vagy a piacokon található pecsenyesütők által kínált sült húsokra gondolok, hanem a Sas u. 11. szám alatt (egyszerűen szólva; a Bazilika előtt) fellelhető „műintézményre”. Mert hát mit is mondhatnék mást, amikor, lelkemet melengető kombinációja annak, amit állandón keresek, és aminek sokkal nagyobb számban kellene jelen lennie a hazai gasztronómia kínálatában.
Mik is a részei ennek a „koktélnak”? Egy turisták által intenzíven látogatott látványosság szomszédsága, egy stílusosan kialakított étterem, ahol ráadásul jelen van a jobb hentesekre jellemző feelingből egy csipetnyi, egy pörgős csapat, kiváló alapanyagok és végül egy tökéletesen elhívatott, kreatív, - a szó jó értelmében - megszállott konyhafőnök. Takács Lajos.
Egy "kreatív" kacsás tészta a vendégem sorából.
Úgy tűnik, a Lajosoknak passzol a magyaros konyhák újragondolt (hú de elcsépelt szó) vezetése. Örülök neki. Nagyon!
„Sok vagyok” írta egy másik Lajos, egy másik megszállott, akinek az elhívatottságát szintén nagyon kedvelem. Egy bizonyos Bíró.
Takács Lajos és Bíró Lajos is, az én világképemben rettentően sokat tettek a hazai gasztronómia felfutásáért és úgy tűnik, nem lassítanak. Szerencsére.
Nekem egyik sem „sok”.
Takács Lajos munkáját kb. 5 éve kedveltem meg az Olimpiában. Csodálatos menüsoraival, sok örömet szerzett már akkor is (a kacsamáj mangó kombináció még mindig mosolyt csal az arcomra). Pláne akkor, amikor először megmutatta a konyháját. Roppant izgalmas volt, és egyben elgondolkodtató is. Akkor döbbentem rá, hogy egy-egy sikeres konyha vezetéséhez milyen megszállottság és alázat kell. Minden tiszteletem az ilyen szemléletű séfek előtt.
A Lacipecsenye meglátogatását már régóta húztam, de nem tudom megmondani miért. Szerencsére a múlt héten eljött a pillanat és egy ebéd menü keretében új kedvencre találtam.
Laci? Szeret!
Ez volt a napi menü aljára írva. Hát én is szeretem, amit kaptam.
2 950.- Ft a 3 fogásos ebéd menü, ami tartalmaz egy pohár fröccsöt is.
Előételnek; ázsiai leves, halgombóc volt a választásom.
Nagyon ízletes és tartalmas levest kaptam, rengeteg (a szó szoros értelmében) is zöldséggel.
Főételnek; borjú ín, curry szósz, grillezett rák.
Itt azonnal négy meglepetés ért. Ez egy lencsés étel volt. Valahogy nem erre számítottam, de ezt egy pillanatig sem bántam, mert csodálatosan harmonizált a lencse a fűszerkeverékkel. A második meglepetés a borjú ín volt. Nem gondoltam arra, hogy tényleg a borjú ínét teszik bele, de így utólag azt gondolom azt. Hát az valami isteni volt. Nagyon puha, nagyon zaftos és mégis kissé lepirított. Ez is csodálatos passzolt a lencséhez és a fűszerekhez. Harmadik meglepetés a rák mérete volt. Valahogy nem vagyok hozzászokva, hogy egy 10 Eurós ebéd menühöz ekkora, és ilyen minőségű rákot adjanak. Legvégül az egész tetejére rákerült egy nagy polip kar darab és nem ám a „gumis” fajtából.
A közelin látszik, hogy még „kis virágokat” is kaptam. Mesés.
Erre az egészre tényleg nem tudok mást mondani, csak azt, hogy isteni, fantasztikus, szuper.
Desszert; somlói gömb, rumos mazsolás fagyi.
Csodás fagyi, csodás somlói, csodás tejszínhab.
Végül egy presszó, ami bár jobb volt az átlagnál, de nem volt olyan kiemelkedő, mint az ételek. Viszont, ahogy megadták a módját. Az nagyon tetszett!
A fröccsöt még az elején becseréltettem egy almafröccsre, amit BIO almaléből kaptam. Mit is mondhatnék, vagyis írhatnék erre?
Összefoglalva, egy nagyon nívós ebéd menüt kaptam, amiről órákig tudnék beszélni és bárhol a világon megállná a helyét.
Az árban nem volt benne a kávé, és a 12,5% szerviz díj.
A Mákos-Diós bátran és büszkén ajánlja az összes Magyarországra érkező turistának, az összes helyinek és természetesen az összes Budapestre érkező hazainak is a Lacipecsenyét!
