A miskolci Búza téri piacról írt bejegyzésemet követően felmerült a gondolat, hogy más „neves” klasszikus vidéki piacot is meglátogassak. Természetesen nem csak az érdekelt, hogy a Búza tér által felállított színvonal elérhető-e, hanem az is, hogy máshol milyen terményeket, termékeket találok és az is, hogy milyen az ottani emberek élete (a Búza téri piacról készült bejegyzés ezen linken érhető el: http://makos-dios.blog.hu/2013/12/28/az_eddigi_legjobb_piac_miskolc_buza_ter).
Döntésem, Szeged híres, vagy, ahogy a helyiek mondják, „hírös” piacára esett, a Mars téri piacra, ráadásként azzal a csavarral, hogy a két ünnep közti időszakot céloztam meg.
A Karácsony utáni első napot választottam a látogatásom idejének. Akkor még nem gondoltam, hogy másnap visszamegyek, csak arra, hogy Én is tele vagyok az ünnepi ételekkel, káposztával, mákos-diós süteménnyel és a lángost, sajnos így nem fogom tudni kipróbálni. Végül vissza mentem.
A „város éléskamrája” 27-én délelőtt még körülbelül csak 30%-on működött, de másnap, szombat reggel már teljes „gőzzel” üzemelt.
Számomra mind a két látogatás nagy hatással volt. A Karácsony utáni péntek azért, mert nem voltak sokan, és tudtam egy kicsit hosszabban beszélgetni néhány kistermelővel, tudtam egy kicsit elidőzni és felvenni a helyiek ritmusát, picit megtapasztalni a nehézségeiket, problémáikat, megismerni a dolgos életüket. A szombat azért, mert láthattam, hogy milyen hatalmas is ez a piac, és milyen sok az áru, és milyen sok vevő látogat ki. Természetesen mind a két nap vásároltam is.
A pénteki első komoly meglepetés a piros dió volt.
Még soha nem láttam, de nem is hallottam róla. A fotón is látható diót Baja közelében termelték. Állítólag Németországból származik a fajta. Az ára az ünnepek környéki ársávba teljesen bele illik, mert a fél kilós csomag 1 500.- Ft volt (a diót, mint, „referenciaterméket” mindig keresem). Amúgy a legolcsóbb helyen 2 500.- Ft-ért adták pucolva, míg legdrágább is ugyanott volt 3 900.- Ft (ez a dió dupla nagy volt, mint az átlag, sajnos az eladóval nem tudtam beszélgetni).
A nyugdíjas eladó főleg fügét és sárga színű málnát termel. Sárga málnát még szintén sosem láttam, ráadásul a pirossal szemben a szezonja októberig tartott. A fügéből pedig a birsalmasajthoz hasonlóan fügesajtot készít.
Pénteken még egy klasszikus termelővel volt lehetőségem a beszélgetésre, aki 100 méteres sátrakban termel paradicsomot és paprikát. Gyönyörű volt az erős paprikája és a paradicsoma is. Továbbá teljesen natúr paradicsomlevet és darált paprikát is árult.
Mind a két terméket maguk állítják elő. Gratuláció Nekik!
Szombaton reggel nyolc körül mentem ki és rögtön a másik fontos referenciatermékem után vetettem Magam, ami nem más, mint a lángos. Négy lángosost találtam. Háromnál egy-két vásárló falatozott, a negyediknél, a Lángosgyárnál (Irén csarnok) meg legalább tizen ettek és további tizen vártak a sorukra. Beálltam én is egy fokhagymás sajtos tejfölösre pályázva, amit meg is kaptam 420.- Ft-ért.
Állagban a budapesti átlagot nagyon elverte. Jobb ízű is volt, és igaz, ugyanolyan árért, de sokkal kiadósabb. Bár Nekem a Búza téri jobban ízlett, de csak egy kicsivel. A törzsvevők szerint kötelező itt enni, és a piac legjobbja. Szerintem is. Ajánlom!
A Lángosgyár közelében találtam ez eddigi legmeghökkentőbb céges promóciót. Bevallom egyszerűen nem akartam lefotózni. Halárus (ugye mindig örülök, minden piacon kötelezően kellene lenni), aminek frontján egy életnagyságban lefotózott teljesen ruhátlan nő volt, aki mind a két kezében egy-egy nyers (később megtudtam élő) halat tartott. Az egyikben egy harcsát, ami a vállán át fedi az egyik mellét, míg a másikban egy pontyot, amivel a közép tájt takarja. No comment.
A lángos és a meghökkenés után egy újabb nyugdíjas eladó, aki semmi mást nem árul, csak póréhagymát. Itt újra elgondolkoztam. A legolcsóbb 40.- Ft/db volt, míg a legdrágább 130 Ft/db.
Szép áru, de ebből ki lehet árulni annyit, ami fedezi a sok-sok munkát, permetezést, utazást, az 1 800.- 2 500.- Ft/nap asztaldíjat és a végén még maradjon is annyi, ami legalább egy mosolyra elég? Hát nem is tudom. Az Én 170.- Ft-os vásárlásom csak egy kicsike keserédes mosolyig volt elég. Ismét megerősödött bennem, hogy milyen sokaknak elképzelésük sem lehet arról, hogy milyen sok munkával jár a mezőgazdaság.
Egy nyugdíjas néni áruján látszik, hogy tényleg azt hozza ki, amit a kis kertjében tud megtermelni. Jön is az újabb meglepetés. Egy nagy zacskó saját termelésű ruccola 150.- Ft. Nagyjából dupla mennyiség, mint a hipermarketes csomagban, nagyjából fele áron. Ő még szomorúbb.
Közben tanulok a burgonyáról, veszek is egy öt kilós zsákkal a „Balaton” nevű keszthelyi nemesítésű (sárga héjú) krumpliból 140.- Ft/Kg áron. Ez is sokkal olcsóbb.
A legvégén megdől Vecsés hegemóniája. Bár a Mars téren is van vecsési savanyúság, de két sándorfalvai stand viszi a forgalom javát.
A Fischer féle savanyúságosnál megszólítok egy fiatalembert, aki egy kedves mosolygós hölgyre mutat: beszéljek a főnökasszonnyal. Nagyon segítőkész, enged néhány fotót, közben Vele is beszélgetek. Megtudom, hogy hosszú évek óta ezzel foglalkozik a család. A savanyítandó zöldségek javát maguk is termelik, és egyformán büszkék az összes termékükre. Közben hárman szolgálják ki a folyamatosan érkező vevőket. Érződött, hogy a rengeteg munkán felül a szívüket is bele adják minden pillanatba.
A Fischer féle házi savanyúságot a külön figyelemmel ajánlom mindenkinek!
Összességében a szegedi Mars tér egy nagyon jó piac, de azon felül, hogy több helyen árultak bőrös malacot, sajnos nem éreztem azt, hogy szilveszteri készülődés van. Itt is sok olyan árus kínálja a termékeit, aki nem termel, csak kereskedik, de aki rászán egy kis időt, szinte minden esetben megtalálhatja a megfelelő kistermelőt.
Az árak inkább a pestiekre hasonlítanak, kivéve a zöldségféléket, ahol sokkal alacsonyabbakat is lehet találni. A húsféléknél sok esetben lényegesen magasabbak is. Velőcsontot nem láttam, de a kacsa, liba, bőrös malac háromszöget kimondottan drágának láttam.
A Mákos-Diós Blog nyugodt szívvel ajánlja egy külföldinek ezt a piacot! Büszkén ajánlja a dolgos kistermelőket és szintén büszkén a Fischer féle házi savanyúságot is!