Egyszerűen nem tudok, nem elfogulttá válni már az első percek után. Az elmúlt két hétben három budapesti piacot is meglátogattam azzal a céllal, hogy hátha látok, találok olyan gasztronómiai élményt, amit szívesen bemutatok egy külföldinek.
Sajnos a maga módján mind a három csalódást okozott. A „Garay” inkább már üzletház, mint piac. Persze alul vannak még piacra emlékeztető árusok, de legalább ugyanannyi az üres hely. Piac tekintetében kicsit szomorú volt az élmény.
A Lehel téri, bár nagy, és van néhány klasszikus piaci árus, de nem mutatnám meg egy külföldinek. Egy sajátosság viszont a szemembe ötlött. Rengeteg hentes pult igazán nagy kínálattal. A húsok terén el tudom képzelni, hogy tartósan kimagasló minőséget találok, de egyelőre még nem jutottam idáig. Remélem, kapok ajánlást!
A Fény utcáról már korábban írtam, ami itt olvasható (http://makos-dios.blog.hu/2013/11/26/a_feny_utcai_piac_ahol_a_biztonsagiak_nem_engedtek_fotozni). Összességében, az Engem ért „kellemetlenségtől” eltekintve azt gondolom, hogy nem túl magas áron, de nem kiemelkedő a kínálat.
Múlt héten, csütörtökön reggel -6 fokos hidegben látogattam ki a miskolci Búza téri piacra.
A Búza téri piacot a középkorban alapították, nagybani termények árusítására (mint ahogy a neve is utal rá) és állatvásárok tartására. Az első csarnokot 1885-ben hozták létre, aminek a fő része 720 nm volt, és a két oldalsó rész pedig 170 nm, így összesen 1 060 nm-ből állt, ami a korában hatalmasnak számított.
A jelenlegi formájában 2008-ban adták át 13 000 nm-en, úgy hogy a nagybani piacot elköltöztették.
Miskolc az egyik legszegényebb megyeszékhely, nagyon magas munkanélküliséggel, rossz sztereotípiákkal. Hát ennek ellenére, vagy pont ezért, de megtaláltam azt, amit kerestem. Ezt a piacot büszkén meg lehet mutatni mindenkinek. Kedves, segítőkész emberek, kedvező árak, hatalmas kínálat. Nem hittem a szememnek. Pláne annak a fényében, hogy Miskolcon van egy másik állandó piac is.
Számomra nagyon fontos volt, hogy igazi őstermelőkkel találkozhattam, akik a nem tömegtermelésre/gyártásra álltak rá, hanem életmód szerűen a saját kezükkel megtermelt, előállított portékát árulták. Ráadásként, mindenki nagyon kedves és közvetlen volt.
A dióbél, mint klasszikus őszi termék és alapanyag ára volt az egyik legérdekesebb. Amit 2 500.- és 3 000.- Ft között lehet a pesti piacokon találni, azt Miskolcon már 1 600.-Ft –ért kapható volt. Gyönyörű minőségben, és ismételten megerősítem, dióbél, tehát pucolva. Nagyon gyorsan vettem is belőle, amit, azóta is itthon rágcsálunk (a dióról bővebben hamarosan). Tegnap a Sparban a héjas dió hálóban volt 1 kg 2 000.- Ft.
Hatalmas csarnok mellett, külső és fedett standok rengeteg áruval. Ivókútak és igaz, hogy egy százasért, de nagyon tiszta, és fűtött mosdó.
Kívül, külön részleg a virágosoknak, akik szintén a pesti piacokon nem tapasztalt kínálattal rendelkeztek. Ráadásul az egészet bejárta a sültek, és a lángos illata.
A lángost, mint „referencia” terméket kötelezőnek éreztem megkóstolni, és nem csalódtam. Kicsit kisebb átmérőjű, mint a budapestiek, de kompenzálta a vastagsággal. Csodás élmény volt. Az egyik legjobb, amit valaha ettem.
Kértem hozzá egy pohár teát, ami jó meleg volt, de számomra olyan édes, ami az ihatóság határát súrolta. Hozzátartozik, hogy ahogy elnéztem, ez a helyieket nem zavarta, elég sokan itták a lángosukhoz, amit többen félbehajtva, ”szendvicsszerűen” fogyasztottak.
Összességében nagyon jól éreztem Magam. Pont azt kaptam, amit egy magyarországi piactól vártam. Talán egy kicsit többet is. Érződött a gondoskodás:
A Mákos-Diós mindenkinek ajánlja, hogy látogasson el erre az igazán kiemelkedő piacra! Így, természetesen, jó szívvel egy külföldi vendégnek is.
